Vannak katolikusok, akiknél nagy hasonlóság van az első és a legutóbbi gyónásuk között. Gyerekfejjel tulajdonképp nem tudta, mi is valójában a bűn. A legnagyobb baj az, hogy azóta se tudja.
Amikor kamaszkorba ért, a probléma elmélyülhet. A legtöbben sajnos ekkor maradnak el a gyónástól. Aztán jönnek a házassági válságok.
A bűnfogalom volt az egyik legfontosabb témája annak a konferenciának, amelyet a közelmúltban tartottak a Vatikánban. Különböző morális irányzatok szakértő képviselői vettek ezen részt Olaszországból, Spanyolországból, Lengyelországból és Mexikóból. A konferencia címe volt: A gyónás szentségének mai megünneplése. Olyan országokból való szakemberek jöttek össze, ahol gyerekek és felnőttek még nagy számban gyónnak. De ezekben az országokban is a gyónás válságáról beszélhetünk. Csökken a gyónók száma.
Mauro Piacenza bíboros, az illetékes vatikáni hivatal főnöke, középkori nevén főpenitenciárius, előadásában a hit válságában látta a válság fő okát. Mert a gyónás főleg a hit aktusa. Csak aki hisz Istenben és irgalmasságában, az járul szentgyónáshoz. Sokan elvesztették hitüket az üdvösség örök életében, de a kárhozatban is, mert fenyegetést látnak benne.
Fabio Rosini teológus előadásában az ószövetségi Szentírás szerint a teremtés és megbocsátás két fogalma áll Istennel összefüggésben. Ezért botránkoznak hallgatói azon, amikor Jézus valakinek ezt mondja: „Megbocsátást nyertek bűneid”. Káromlásként értelmezik Jézus szavait.
Elfeledtük Jézus szemléletének újdonságát. Nem „a bűnök katalógusát” kell meggyónni, hanem a gyónás okozta örömet, kiengesztelődést, mindazt a jót kell az emberhez közel vinni, amit a gyónás okoz. Ezt kell megtanulnunk!
A szalézi Marco Panero azt hangsúlyozta: úgy kell élnünk, hogy kívánjuk a gyónás, vagyis a rossztól való megszabadulás örömét.
Rosdy Pál
Kommentáld!