Ez a 16. századi Szűz Mária ikon minden kétséget kizáróan Mexikó legismertebb vallási, kulturális és nemzeti szimbóluma. A NASA is megvizsgálta a Guadalupei Szűzanya kegyképét, de a mai napig nincs tudományos magyarázat arra nézve, hogy a szövet hőmérséklete miért 36,6 Celsius fok. Állítólag a Mária övéhez közelítő sztetoszkóppal még a magzat szívverését is érzékelték, amelyet a későbbi mérések 115 pulzus/percben állapítottak meg. Kacsával vagy igaz hírrel van dolgunk Lupita esetében, ahogyan a mexikói köznyelvi nevezi?

A Szent Szűz a legenda szerint egy Juan Diego nevű indiánnak jelent meg 1531. december 9-én a Tepeyac dombon, nem messze a mai Mexikóvárostól. A látomásban egy aranyszínű kisugárzásban pompázó lény öltött testet, akit Szűz Máriáként azonosítottak. A szent arra kérte Diego-t, hogy építessen a tiszteletére templomot a helyi püspök. Természetesen a püspök először nem akarta elhinni az indián történetét, ezért bizonyítékot kért tőle. Ekkor az indiánnak újabb látomásban jelentkezett Szűz Mária és megmutatta neki azt a helyet, ahol a hideg évszak ellenére rózsák nyíltak. Diego összegyűjtötte a rózsákat a köntösébe, az úgynevezett tilmájába, és elvitte Zumarraga püspökhöz. Amint az indián az egyházi méltóság elé járult, a tilmáján megjelent a Szűzanya képmása. – Eddig a legenda.

Tény azonban, hogy a nevezetes eseményt követően felépítették a Miasszonyunk-székesegyházat, ahol a mai napig őrzik a kegyképet, amely világ egyik legnépszerűbb keresztény zarándokhelye. II. János pápa 2002-ben avatta szentté Juan Diego-t.

A tilma egyébiránt egy agávészálakból készített köntös, amelyen egy 143 cm-es kegykép őrzi az említett csodát. Érdekes, hogy egy átlagos tilma élettartama nem haladja meg a 20 évet, azonban ez az esemény 1531-ben történt. Sem a páratartalom, sem az UV-sugárzás, sem az idő hatására nem fakult, s nem mállott szét a köpeny, illetve a kép.

A mesztic beütésű Szűzanyát Virgen Morena-nak nevezik arrafelé. Milyen érdekes – részint magyar párhuzam –, hogy ezt az istenalakot mint Napba öltözött asszonyt, akinek a lába alatt a Hold található, több nép is tiszteli.

A minap egy érdekes elektronikus levelet kaptam, amely a következő szenzációs hírről számolt be:

„A kegyképen szemorvosi műszerekkel történő vizsgálattal megállapították, hogy Mária szemének retinája fény hatására - az emberi szemhez hasonlóan - kitágul és összehúzódik. A tudósok továbbá megállapították, hogy a szövet hőmérséklete, melyen a kegykép látható, állandóan 36,6 fok, mint egy egészséges ember testhőmérséklete.

Sztetoszkóppal is megvizsgálták a kegyképet, ekkor a tudósok Mária övénél 115 pulzus/perc mértek, mely egy magzat pulzusszámának felel meg.

A NASA mérnökei továbbá megállapították, hogy a festék, amellyel a kegykép készült, a földön nem létezik és soha nem is létezett” – írja a Tsn.ua internetes hírportál.

A NASA tudósai is több ízben vettették górcső alá a tilmát. Megállapították, hogy a kép nem festett – azonban ez nem összekeverendő a később valóban ráfestett ecsetvonásokkal. Az eredetiségét illetően megállapították, hogy valódi, ám nem tudják milyen eljárással került a kép a agávérostokra.

Aldofo Orozco kutató fizikus beszámolója szerint egyelőre nincs természettudományos magyarázat a tilma megmaradására!

A 20. század elején a kegykép közelében bombát robbantottak, amit a relikvia kivételével semminek sem sikerült túlélnie, ami már önmagában csodával határos. A tudósoknak az is feltűnt, hogy Mária jobb karja világosabb, míg bal karja sötétebb. Egyesek ez alapján azt feltételezik, hogy ez talán a rasszok közötti egység fontosságát hivatott kifejezni.

Újabb vizsgálatok arra is fényt derítettek, hogy a szent arcvonásai valójában sem europidként, sem indiánként nem azonosítható. További kuriózum, hogy a Szűz Mária képet ábrázoló köpenyen található csillagállás megegyezik a mexikói égbolton látható téli napforduló konstellációjával.

A szkeptikusok továbbra is kételkednek, de a csodákat ők sem tudják hitelt érdemlően megcáfolni. A hívők pedig minden évben milliószámra zarándokolnak el a Guadalupei Szűzanya egykori jelenési helyére, különösen december első felében.