„Inkább
gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban.”
Ha én
gazdag lennék,
jaga diga diga jaga daga diga diga dom.
Éjjel-nappal, digi digi daj,
Ejnye, te!
Jól
van, na! Már álmodozni sem szabad? Talán bűn, ha az ember szeretne többre
jutni? Bűn, ha a családjának, a gyermekeinek szeretne anyagi biztonságot
nyújtani? Lecserélni a régi kopott
dolgait, új, kényelmes, modern okos eszközökre? Egyáltalán, miért tekinti a
kereszténység nagy része erénynek a szegénységet és bűnnek a gazdagságot?
Tényleg aszkéta életet kér tőlünk az Isten?
A
Biblia szerint a gazdagság - pénz, jószágok, földbirtok, gyermekek – önmagában
nem bűn, sőt ajándék, eszköz, melyen keresztül érezhetjük és viszonozhatjuk is
az Örökkévaló szeretetét.
A
Biblia szerint a bűn nem más, mint céltévesztés. A bűn az, mikor ezen eszközök
megszerzése, vagy megtartása válik céllá, mikor ez köti le minden erődet,
idődet, a gondolataidat, mikor állandóan azért aggódsz, hogy mit egyél, mit
igyál, vagy mit vegyél fel (lásd: Máté 6:19-34).
A
Biblia szerint nem az a hívő ember, aki szegénysége ellenére elégedett. És nem
is az, aki gazdag, de bőkezű adakozó. A hívő ember az, aki a zsoltároshoz
hasonlóan Isten közelségébe jön, aki az Ő lényében gyönyörködik.
Így,
ez a zsoltár, ma azt üzeni számodra: Az Ajándékozót nézd, ne az ajándékot! A
Vele való kapcsolat az igazi gazdagság, ami mindennél többet ér! Ez a mennyei kincs, ami nem romlik meg, ami soha nem veszti el értékét, amit senki sem vehet el tőled! Gyűjts belőle minél többet!
Áldott napot!
Kommentáld!