A szerdai általános pápai audiencián a Szentatya visszatekintett kétnapos marseille-i látogatására, amelynek alkalmával részt vett a Mediterrán találkozókon. Vissza kell adni az európai társadalmaknak a reményt! A testvériség nevében lehetővé kell tenni, hogy mindenki választhasson: emigrál vagy sem?

Gedő Ágnes - Vatikán

„Kedves testvérek! Múlt hétvégén elutaztam Marseille-be, hogy részt vegyek a Rencontres Méditerranéennes – Mediterrán találkozók lezárásán, amelyen a Földközi-térség püspökei és polgármesterei képviseltették magukat, sok fiatallal együtt, így tekintve a jövőbe. A marseille-i esemény címe nem véletlenül „A remény mozaikja” volt. Ez az álom, ez a kihívás, hogy a Mediterráneum visszanyerje hivatását, a civilizáció és a béke műhelye legyen” – kezdte katekézisét a pápa.

 

A Mediterráneum a civilizáció bölcsője, az élet bölcsője. Elfogadhatatlan, hogy sírrá változzon, és az is, hogy konfliktus helye legyen – figyelmeztetett a Szentatya. A lehető legtávolabb áll attól, hogy a civilizációk közti összeütközés, a háború, az emberkereskedelem helyszíne legyen. Épp ellenkezőleg: a Földközi-tenger köti össze Afrikát, Ázsiát és Európát; észak és dél, kelet és nyugat találkozik itt egymással: benne a különböző emberekkel, népekkel, kultúrákkal, nyelvekkel, filozófiákkal és vallásokkal. A tenger nyilván egy szakadék, amelyen át kell jutni, és ez veszélyes is lehet. De vize az élet kincseit őrzi, a szél minden hajót elvisz hullámain. A Földközi-tenger keleti partjától indult kétezer évvel ezelőtt Jézus Krisztus evangéliuma. Ez az igehirdetés természetesen nem varázsütésre megy végbe és nem valósul meg egyszer s mindenkorra. Ez egy út gyümölcse, amelyen minden generációnak meg kell tennie egy szakaszt, olvasva az idők jeleit, amelyben él.

 

A marseille-i találkozó nem elszigetelt jelenség, 2020-ban Bariban, majd tavaly Firenzében tartottak hasonló témájú rendezvényeket, a kezdetek pedig Giorgio La Pira firenzei polgármester nevéhez köthetők az 50-es évek végéről. Egy újabb lépés ez, mellyel válaszolunk Szent VI. Pál felhívására, aki a Populorum progressio – k. enciklikájában azt kérte, hogy egy emberségesebb világot hozzunk létre, amelyben mindenki tud adni és kapni valamit. Egy olyan világot, amelyben egyesek haladása nem akadályozza mások fejlődését.

 

A Marseille-ben tartott találkozó egy olyan emberi nézőpontot hozott elő, mely nem ideológiai, vagy stratégiai, nem politikailag korrekt, nem részrehajló, hanem humánus, mely az emberi személyt és elidegeníthetetlen méltóságát tartja elsődleges értéknek. A találkozó másik gyümölcse a remény tekintete – folytatta katekézisét Ferenc pápa. Meglepő, hogy valahányszor olyan emberek történetét halljuk, akik embertelen helyzeteket éltek át, éppen ők adnak nekünk reményt, mert Isten művével találjuk szembe magunkat. Kedves testvérek, nem szabad, hogy ez a remény, ez a testvériség elillanjon! Éppen ellenkezőleg: szerveződnie, konkretizálódnia kell hosszútávú, közepes és rövidtávú cselekvésekben. Azért, hogy az emberek személyes méltóságuk teljességében választhassanak: emigrálnak vagy sem? A Földközi-tenger legyen a reménység üzenete.

 

Van azonban egy másik szempont is, amire a pápa felhívta a figyelmet: vissza kell adni a reményt az európai társadalmaknak, főleg az új nemzedékeknek. Hiszen hogyan fogadhatunk be másokat, ha mi magunk nem nyitunk távlatot a jövőre? A reményvesztett fiatalok, akik bezárkóznak a privát szférájukba, aggódnak bizonytalan helyzetük miatt, miként nyílhatnak meg a találkozás és a másokkal való osztozás előtt? Az individualizmustól, fogyasztástól, üres meneküléstől beteg társadalmainkban arra van szükségük, hogy fellélegezzen a lelkük. Ekkor tudják ugyanis a válságot úgy értelmezni, mint lehetőséget és ennek megfelelően pozitívan kezelni.

 

Európának vissza kell térnie a szenvedélyhez és a lelkesedéshez, amit Marseille-ben a pápa megtalált: főpásztorában, Aveline bíborosban, a papokban és szerzetesekben, a világi hívőkben, akik elkötelezettek a szeretetszolgálatban, a nevelésben; Isten népében, mely kimutatta nagy szeretetét a Vélodrome stadionban celebrált szentmisén. A Szentatya köszönetet mondott a francia köztársasági elnöknek, amiért jelenlétével támogatta az marseille-i eseményt, végül azért fohászkodott, hogy a Notre Dame de la Garde, az Őrködő Miasszonyunk kísérje az úton a Földközi-tenger népeit, hogy ez a térség azzá váljon, amire mindig is hivatott volt: a civilizációs és a remény mozaikja legyen.