"Fiaik is, akik még nem ismerik, hallgassák és tanulják meg, hogy féljék Isteneteket, az Urat mindenkor, amíg csak éltek azon a földön, ahová most átkeltek a Jordánon, hogy azt birtokba vegyétek."

Mózes ötödik könyve 31. fejezet 13. vers

Nem ismerem, de már hallottam róla. Igazából már szinte ismerem, mert annyit hallottam róla, hogyha becsukom a szemem, akkor látom magam előtt. Az azúr tenger hullámai fodrozva törnek meg a hófehér homokparton a pálmafák árnyékában. Pedig sose jártam ott, de a barátaimtól annyit hallottam róla!

Nem ismerem, de már hallottam róla. Igazából már szinte ismerem, mert annyit hallottam róla, hogyha becsukom a szemem, akkor látom magam előtt. Nagyanyám azt mesélte, hogy milyen jól esett neki, amikor annak ellenére, hogy nagy ember volt, de lejött az emelvényről, végigjött a sorok között, és nevén üdvözölve megrázta nagyanyám kezét. Látom, ahogy kavargatja az edényben a levesét az 50 éves aluminium kanállal, aminek a fele már elkopott, de kit érdekelnek a földi dolgok, ha egyszer az élet többről szól? Látom, ahogy maga köré gyűjti a fiatalokat, és felépít egy balatonparti üdülőt a semmiből, ahol lelki otthonra, menedékre és szellemi dolgok tiszteletére találnak. Szóval, Lenk Lajost is ismerem, pedig nem találkoztam vele személyesen, de sokat hallottam róla a barátaimtól és a szeretteimtől, akik szerették és tisztelték.

Istent is még azelőtt ismertem, hogy találkoztam volna vele, annyit hallottam róla. Hallottam, hogyan mentette meg gyermekeit a háborúban, hogyan adott reményt a haldoklóknak, hogyan adott vigasztalást a legnehezebb helyzetekben is, hogyan bocsátotta meg a bűnöket, hogyan hajolt le együttérzéssel a sírókhoz, hogyan nevetett együtt az örülőkkel.

Valahogy így voltak azok a gyermekek és fiatalok, akik a pusztában születtek a 40 éves vándorlás alatt. Hallották, hogyan szabadította meg szüleiket és nagyszüleiket Egyiptomból. Hogyan ítélte meg Egyiptomot és a fáraót, akik meg akarták akadályozni a szabadulást. Hallottak róla, és elképzelték, milyen lehet az, aki mannát hullat, hogy életben tartsa őket a pusztában is. Megkóstolták, és érezték, hogy "jó az Úr, boldog az az emberek aki benne bízik". Aztán megnyílt előttük a Jordán, és leomlottak Babilon falai: és már ők is ismerték őt, mert megtapasztalták saját maguk Isten csodáit. Mert Istennek nincsenek unokái, csak gyermekei.

Isten ma is kopogtat nálad! Akarod megismerni?

Áldott napot!

Bejegyezte: Robert Csizmadia – szeptember 11, 2020