Május 14-én délben a Regina caeli elimádkozásakor a szentatya beszámolt a Szent Péter téren egybegyűlt hívőknek kétnapos fatimai zarándoklatáról, és imáikat kérte, főképp a háborúk befejeződéséért. Beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Tegnap este visszatértem a fatimai zarándoklatról – köszöntsük a fatimai Szűzanyát! –, ezért a mai Mária-imánk különleges jelentést kap: emlékezés és prófécia kapcsolódik hozzá azok számára, akik a hit szemével nézik a történelmet. Fatimában bekapcsolódtam a hűséges, szent nép imájába, mely száz év óta folyóként hömpölyög ott, hogy Mária anyai oltalmáért esedezzem az egész világ számára. Hálát adok az Úrnak, aki megadta, hogy elmehessek a Szűzanya lábához a remény és a béke zarándokaként. Szívből köszönetet mondok a püspököknek, a Leiria-Fatima-i püspöknek, a világi hatóságoknak, a köztársasági elnöknek, és mindazoknak, akik segítséget nyújtottak.

Kezdettől fogva – amikor a jelenések kápolnájában hosszasan időztem csendben, az összes zarándokok imádságos csendjétől kísérve – elmélyült, szemlélődő légkör alakult ki közöttünk, amelyben imádságokat végeztünk. Mindennek a középpontjában a feltámadt Úr volt, aki az igében és az Oltáriszentségben jelen volt népe körében. Jelen volt a sok beteg között, akik a fatimai liturgikus és lelkipásztori élet főszereplői, ahogyan minden Mária-kegyhelyen is.

Fatimában a Szűz a kis Ferenc, Jácinta és Lúcia ártatlan szívét és egyszerűségét választotta ki, azt akarta, hogy ők legyenek üzenetének letéteményesei. Ezek a kisgyermekek oly kiválóan fogadták ezt, hogy a jelenések hiteles tanúinak ismerték el őket, és a keresztény élet példaképévé váltak. Ferenc és Jácinta szentté avatásával az egész Egyház szeme elé akartam állítani szoros kapcsolatukat Krisztussal és evangéliumi tanúságtételüket, de azt is az egész Egyház lelkére akartam kötni, hogy törődjön a gyermekekkel. Az ő életszentségük nem a jelenéseknek, hanem annak a hűségnek és buzgóságnak a következménye, amellyel arra a kiváltságra válaszoltak, hogy láthatták Szűz Máriát. Miután találkoztak a „szép hölggyel” – így nevezték –, gyakran imádkozták a rózsafüzért, vezekeltek, és áldozatokat hoztak, hogy elérjék a háború befejeződését és elnyerjék az isteni irgalmat a leginkább rászoruló lelkeknek.

Ma is nagy szükség van az imára és a vezeklésre, hogy kiesdjük a megtérés kegyelmét, annak a sok háborúnak a befejezését, amelyek ott vannak mindenütt a világon, és egyre csak terjednek, de azoknak a kisebb-nagyobb képtelen konfliktusoknak a végét is, amelyek eltorzítják az emberiség arcát.

Hagyjuk, hadd vezessen minket a Fatimából áradó világosság! Mária szeplőtelen szíve legyen mindig a mi menedékünk, vigaszunk és Krisztushoz vezető utunk!

A szentatya szavai a Regina caeli elimádkozása után:

Kedves testvéreim, Máriára, a béke királynőjére bízom a háborúktól és konfliktusoktól sújtott népek sorsát, különösen is a Közel-Keleten élőkét. Kemény próbatételnek van kitéve nagyon sok ártatlan ember, keresztények is, muszlimok is, olyan kisebbséghez tartozók is, mint a jezidik, akik tragikus erőszakos cselekményeket és hátrányos megkülönböztetést szenvednek el. Együtt érzek velük, megemlékezem róluk imámban, és köszönetet mondok mindazoknak, akik igyekeznek humanitárius segítséget nyújtani nekik. Bátorítom a közösségeket, hogy a párbeszéd és a társadalmi barátság útját járják, hogy olyan jövőt építsenek, amelyet az egymás iránti tisztelet, a biztonság, a béke, a mindenféle háborúskodástól való mentesség jellemez.

Tegnap Dublinban boldoggá avatták John Sullivan jezsuita papot, aki a 19. század második és a 20. század első felében élt Írországban. Életét a fiatalok tanításának és lelki képzésének szentelte. Az emberek nagyon szerették és keresték, mint a szegények és a szenvedők atyját. Adjunk hálát Istennek az ő tanúságtételéért!

Köszöntelek mindannyiatokat, római hívek, Olaszországból és más országokból érkezett zarándokok! Külön is köszöntöm az ivreai, a salernói, a valmontonei és a rimini híveket, valamint a Potenzából és a Mozzóból (Bergamo mellől) érkezett diákokat. Köszöntöm az „Üres babakocsik” nevű kezdeményezés résztvevőit és a Bordigherából jött anyukák csoportját: országaink jövője megkívánja mindenkitől, különösen is az intézményektől, hogy konkrétan odafigyeljünk az életre és az anyaságra. Ez a felhívás különösen is jelentős ma, amikor sok országban ma tartják az anyák napját. Ezért emlékezzünk meg hálával és szeretettel minden anyukáról, saját édesanyánkról is a mennyben, és bízzuk őket Máriára, Jézus anyjára! Most pedig azt szeretném javasolni nektek, hogy tartsunk egy kis csendet, és mindenki imádkozzon saját édesanyjáért.

Mindenkinek szép vasárnapot kívánok! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Forrás: Magyar Kurír

Fotó: világháló