A PRÁGAI KISJÉZUS

Ünnepe: január 14-e
(a szobor külön kápolnába való elhelyezésének napja),
valamint a Jézus gyermekkorával kapcsolatos egyházi ünnepek dátumai.

„Minél inkább tiszteltek, annál több kegyelmet árasztok rátok!” Ez a csodatevő prágai kisded Jézus világhírűvé vált ígérete, amit apostolának, az Istenanyáról nevezett Cyrillus karmelita atyának adott. Ez az ígéret sokszorosan valóra vált a századok folyamán. Hosszú láncot alkot, felfedve előttünk Isten titokzatos művét, amely által Egyháza segítségére siet.

Az 1987-ben boldoggá avatott konvertita, Edit Stein írta főnöknőjének 1942-ben: „... A kis Jézus éppen akkor érkezett, amikor Prágában lehanyatlott a politikai császárság dicsősége. Hiszen ő a titkos uralkodó, aki egyszer véget vet minden nyomorúságnak. ő tartja a gyeplőt a kezében, még ha egyesek, úgy gondolják is, hogy az emberek uralkodnak.”

A szobor Spanyolországból származik, ahol José a S. Casa karmelita szerzetesnek munkája közben egy különösen szeretetreméltó kisgyermek jelent meg, és azt kérte tőle, hogy mondja el vele együtt az „Üdvözlégy”-et. Amikor az „áldott a te méhednek gyümölcse” részt imádkozták, a gyermek röviden csak annyit mondott: „én vagyok az”, és eltűnt. José testvér, akiről tudták, mennyire vonzódik Jézus gyermekségének titkához, éveken át vágyódott arra, hogy a gyermeket újból láthassa.

Történt egy napon, hogy egy kedves hang azt kérte tőle, készítsen viasz szobrot a látottak alapján a kis Jézusról. Több fáradságos próbálkozás után, amikor műve már befejezéséhez közeledett, egyszercsak a cellájába lépett sok sok angyal kíséretében a kis Jézus, és így szólt hozzá: „Eljöttem, hogy láss, és szobrod egészen olyan legyen, amilyen én vagyok.” José testvér még aznap éjjel bezörgetett elöljárójához, hogy rábízza titkát: „Ez a szobor, amelyet én, méltatlan elkészítettem, nem neked van szánva. Mához egy évre felkeres téged Isabella Manrique de Lara, és te odaadod neki. Isabella a szobrot Maria lányának adja esküvői ajándékul, és Maria magával viszi Csehországba. Annak az országnak a fővárosában fogják a népek és nemzetek »A csodatevő prágai kisded Jézusnak« szólítani.”

A jövendölés valósággá vált: a spanyol nemes Maria Manrique de Lara , aki a cseh W.v. Pernsteinnel kötött házasságot, magával vitte a szobrot Prága városába. Amikor leánya, Polyxena v. Lobkowitz 1628-ban özvegységre jutott, a szobrot odaajándékozta a karmelitáknak. Nemsokára nagy zarándoklatok indultak a kis Jézushoz, és 1655-ben megkoronázták a csodatevő szobrot.

A prágai kis Jézus a cseh néppel együtt átélte annak változékony sorsát. Rablás, rongálás és megszentségtelenítés áldozata lett, de megérte azt is, hogy szeretettel igyekeztek kárpótolni őt a sérelmekért.

 

A kisded Jézus sok csodát tett régen, és tesz ma is, amelyek leírását hiteles dokumentumok őrzik.

A kis Jézus szobra 48 cm magas, bal kezében a földgolyót tartja, amelyen máltai kereszt látható, jobb kezét áldásra emeli. Az idők folyamán több mint ötven ruhát ajándékoztak neki. Mária Terézia hímzett ruháját karácsonykor viseli.

Számtalan csodája nemcsak az egyének életében keltett feltűnést. Csodatévő hatalma kiterjed a vallásos és világi élet sok más területére is, amelyek történelmi jelentőségűek. Kegyelmei nemcsak az egyszerű hívő nép számára vannak fenntartva, megtapasztalták magas rangú egyházi és világi személyek is. Tisztelete nem maradt abba a II. József császár által kibocsátott egyházellenes rendelkezések következtében sem, és töretlenül él a II. világháborút követő időkön át napjainkig.

A kis Jézusnak ez az ábrázolása mélységes hitigazságokat juttat kifejezésre, nem kisebbet, mint Jézus istenemberi megváltó mivoltát.

A Kisded szobra első látásra nem juttatja eszünkbe Jézus mindenható istenségét, csak közelebbről szemlélve vesszük észre rajta a királyi méltóság jelvényeit, ahogy a napkeleti bölcsek hódolata is arra hívja fel figyelmünket, hogy aki a szegénység közepette a jászolban fekszik, több egy egyszerű gyermeknél.

A próféták jövendöléseit a titokzatosság homálya veszi körül, és az emberi hatalmasságok az idők teljességében is nehezen veszik észre a jelt, hogy

„gyermek születik, fiú adatik nékünk s az ő vállára kerül az uralom
Így fogják hívni:

Csodálatos, Tanácsadó, Erős, Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme.
Messzire kiterjed majd uralma” (Iz 9, 5-6.)

E csodálatos Gyermek iránti tisztelet magában foglalja az Úr Jézus királyságának jogcímeit:

• gyermeki voltával kifejezi születési jogcímét: mivel Isten Fia, az Isten birtoka az övé is,

• mivel saját drága Vére árán váltott meg, vásárolt minket vissza a  bűn rabságából, azért joggal tekinti magáénak a Földet, amelyet kezében tart, és joggal ülteti bele megváltó keresztjét mint a  megváltás eszközét.

Jézus gyermekségével mutat példát arra, hogy miként valósítsuk meg a lélekben való gyermekséget: „Hacsak olyanok nem lesztek, mint a kisdedek, nem mentek be a mennyek országába.” Emberré lett, vállalta annak minden szakaszát, a fogantatástól a halálig. Gyermekségében engedelmes volt szüleinek, kedvelte a szegénységet, a mennyei Atya Gondviselésére bízta magát.

A keresztény évszázadok folyamán mindig voltak olyan emberek, olyan szentek, akik különösen tisztelték a gyermek Jézust. Közülük sokakat kitüntetett azzal, hogy látomásban megjelent nekik, vagy csodálatos misztikus élményekben adott ízelítőt az istengyermekség titkairól.

XII. Piusz pápának Szent Antalról írt szavai szerint: „Isten több alkalommal is részesítette szentünket” szeretete megnyilvánulásaiban, amikor kisgyermekként jelent meg neki, átölelte, becézgette és csodálatos megvilágosításokat adott neki a Szentírás titkairól. Hasonló kiváltságokban volt része Szent Brigittának, Szent Ferencnek, Nagy Szent Gertrúdnak, Limai Szent Rózának, Boldog Schäffer Annának és sok más szentnek is.

A Kisded Jézusról és a Szent Arcról nevezett lisieux-i Szent Terézia karmelita nővérnek olyan történelmi időben beszél és tanít a lelki gyermekségről, amikor az emberi felfuvalkodottság Isten trónjára pályázik, és saját magába helyezi minden bizalmát. Azt mondja Kis Szent Teréz: „Odaadtam magamat a kis Jézusnak, hogy játékszere legyek, és megmondtam Neki, hogy ne tekintsen értékes játéknak, amit a gyermekek csak nézni szoktak... tekintsen inkább értéktelen kis labdának, amit kedve szerint földre dobhat, lábával odébb lökhet, kilyukaszthat, ott hagyhat egy sarokban vagy a szívéhez is szoríthat. Egyszóval szórakoztatni akartam a kis Jézust, örömet akartam Neki szerezni és át akartam adni magam gyermeki  kiszámíthatatlanságának... Meghallgatta imámat ... Isten nem ad megvalósíthatatlan vágyakat. Ezért kicsinységem mellett is szabad a szentségre törekednem...”

A  Római Szentszék 1913-ban jóváhagyta a kis Jézus tisztelőinek társulatát és az olaszországi Arenzánóban a kis Jézus tiszteletére emelt szentélyt 1928-ban bazilika rangra emelte. A Sarutlan Karmelita Renden keresztül a prágai kisded Jézus tisztelete az egész világon elterjedt.

 

Kegyelme most is kiárad a népekre, országokra és közösségekre, és nekünk nagy szükségünk van arra, hogy bizalommal siessünk Megváltónk és Szabadítónk oltalmába, mert egyedül ő segíthet rajtunk:

Hozzád menekülök, édes kis Jézusom, Édesanyád által kérlek,
ments meg nagy bajomból! Mert valóban hiszem,
hogy Te, Istenem, megvédhetsz engem: bízva remélem,
hogy kegyelmedet nem vonod meg tőlem. Teljes szívemből szeretlek
és minden bűnömet bánom, Hozzád esedezem,
szabadíts meg tőlük, kis Jézusom. Szeretnék megjavulni,
hogy ne szomorítsalak többé. Ezért átadom magam Neked, türelmesen szeretnék szenvedni Érted, és örökre szolgálni Téged, felebarátomat pedig a Te kedvedért szeretni, mint magamat.

Kis Jézusom, kérlek Téged, ments meg nagy bajomtól, hogy egykor
Szent Józseffel, Szűz Máriával és az angyalokkal együtt örvendezhessek Neked! Amen.

(Brúnó atya: A csodatevő prágai kisded Jézus c. könyve alapján)

Forrás: Tengernek Csillaga, 2000/1. szám