Jézus hirdeti az evangéliumot, és a csodálatosan megszaporított kenyérrel táplálja az embereket.
Mindezek
után Jézus Galilea, azaz Tibériás tengerén túlra ment. Nagy sokaság
követte őt, mert látták a jeleket, amelyeket a betegeken művelt.
Jézus
fölment a hegyre, és leült ott tanítványaival. Közel volt a Húsvét, a
zsidók ünnepe.
Amikor Jézus fölemelte szemét és látta, hogy nagy sokaság
közeledik hozzá, megkérdezte Fülöptől: ,,Honnan veszünk kenyeret, hogy
ehessenek?'' Ezt pedig azért mondta, hogy próbára tegye őt, mert ő maga
tudta, mit akar tenni. Fülöp azt felelte neki: ,,Kétszáz dénár árú
kenyér sem elég nekik, hogy mindegyiknek csak valami kevés jusson.'' A
tanítványok egyike, András, Simon Péter testvére így szólt: ,,Van itt
egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala. De mi ez ennyinek?''
Jézus erre azt mondta: ,,Telepítsétek le az embereket!''
Sok fű volt
azon a helyen. Letelepedtek tehát a férfiak, szám szerint mintegy
ötezren.
Jézus pedig fogta a kenyereket, hálát adott, és szétosztotta a
letelepülteknek. Ugyanígy a halakból is adott, amennyit akartak.
Miután
jóllaktak, azt mondta tanítványainak: ,,Szedjétek föl a megmaradt
darabokat, hogy semmi el ne vesszen!'' Összeszedték tehát, és az öt
árpakenyér darabjaiból, ami megmaradt az étkezők után, tizenkét kosarat
töltöttek meg.
Az emberek pedig, látva a jelet, amelyet művelt, azt
mondták: ,,Bizonyára ez az a próféta, aki eljön a világra!''
Amikor
Jézus észrevette, hogy arra készülnek, hogy megragadják és királlyá
tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül.
A
kenyérszaporítás csodája is a jövőbe mutat, előre jelzi, hogy Jézus
csodálatos kenyeret fog adni az embereknek. Igen, mert Jézus is előre
tekint. Nem akarja magának megtartani életét, hanem kész odaadni az
embereknek, nekünk.
.
Talán jogosan állíthatjuk, hogy mindazok, akik
megtapasztalták a csodát és ettek a megszaporított ételből, a
későbbiekben is várták, hogy Jézus megismételje cselekedetét és újból
adjon kenyeret nekik. Talán maguk a tanítványok is vágyakoztak később
arra, hogy újra egyenek abból a kenyérből, amelyet egyedül Mesterük
képes adni.
Jézus tette jövőbe mutató cselekedet, amely magába rejti az
Eucharisztia, az Oltáriszentség ajándékát.
A kenyér- és
halszaporítás történetének lehetséges mondanivalói közül ma csak kettőt
említsünk meg. Mindenekelőtt, hogy ne sajnáljuk odaadni Jézusnak azt,
ami a miénk.
A fiú kezében csak öt kenyér és két hal van. De ugyanez
Jézus kezében sok ezer kenyérré és hallá változik át.
A fiú
közreműködése, felajánlása nélkül nincs csoda.
Jézus a mi kicsinyke
emberi adottságainkat és képességeinket is képes felhasználni nagyszerű
dolgokra.
Ne sajnáljuk odaadni neki, amit kér tőlünk!
A második
tanulság pedig az, hogy a történet rámutat az Egyház feladatára:
szétosztani mindazt, amit az Úrtól kapunk. Ez vonatkozik az ő
tanítására, örömhírére és vonatkozik az Oltáriszentségre is.
Egyházunkat
éppen azért nevezzük apostolinak, mert teljesítjük a Jézus által ránk
bízott feladatokat, azaz hirdetjük evangéliumát és szétosztjuk az ő
Szent Testét.
Az Eucharisztia tehát apostoli abban az értelemben, hogy a
mi Urunk az apostolokra bízta az utolsó vacsorán, és abban az
értelemben is, hogy az apostolok utódainak, a püspököknek és a papoknak a
feladata annak létrehozása, azaz a szentmise bemutatása, s annak során
Krisztus Testének kiosztása a hívek számára.
Csodálatos kenyér ez,
amelyet Krisztus ma nem csak ezreknek, hanem millióknak nyújt.
Minden
szentmisében felelevenedik előttünk a csodálatos kenyérszaporítás
eseménye és megismétlődik az utolsó vacsora is, jelenvalóvá téve köztünk
Jézus Krisztust, aki az örök élet kenyere mindannyiunknak.
Kommentáld!