,,Uram,
Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható.
Szeretném hirdetni és elmondani, de több annál, mint amit fel tudnék
sorolni."
40. Zsoltár 6.vers
Milyen
lenne az életünk, ha mindig az történne, amit elterveztünk? Elsőre azt
mondanám erre kérdésre: Ha mindig az történne, amit én terveztem el? Az
csodálatos lenne! Biztos boldog lennék tőle, biztonságban érezném magam…
Biztosan?
Milyen
lenne mások élete, ha mindig az történne, amit elterveztünk? Milyen
lenne a világunk, ha minden ember terve megvalósulna? Ha korlátozás
nélkül megtörténne például az, amit egy terrorista elgondolt? Borzalmas
bele gondolni is…
Milyen
jó, hogy Isten tervei meghaladják és felülírják a mi terveinket. Milyen
jó, hogy Isten megengedi, hogy tervezzünk, de korlátokat állít fel, és
„elforgatja” a terveinket (vö. 1Móz. 50.20, Zsolt. 33.10) Gondoljunk
bele: terveznénk csalódást, fájdalmat, szenvedést az életünkbe?
Válságokat, amelyekből katarzis lehet? Vajon megtalálnánk Istent ezek
nélkül? Értékelnénk az életet, a megváltás ajándékát, az isteni
ígéreteket? Hálás vagyok minden szép pillanatért, amit megélhettem
eddig, de be kell ismernem, hogy szükségem volt az átélt csalódásokra és
szenvedésekre, mert így tudott Isten megszólítani, magához hívni, így
született meg bennem több együttérzés mások iránt, több szembesülés
saját rossz dolgaimmal, így találtam meg Krisztust, a Megváltómat.
„Sokat
cselekedtél te, Uram Istenem, a te csodáiddal és terveiddel mi értünk;
semmi sem hasonlítható hozzád; hirdetném és elbeszélném, de többek,
semhogy elszámlálhatnám.” Legyen áldott Isten azért a munkáért,
amellyel értünk küzd, titokzatos gondviseléséért, amellyel a rossz
dolgokat jóra fordítja életünkben!
Legyen áldott a napod!
Bejegyezte:
Hiti
–
november 09, 2020
Kommentáld!