Amint egyre közeledem egy számomra szükséges elcsendesedéshez és elvonuláshoz, teljes bizonyossággal tanúsíthatom, hogy a csend nyugalmában nagyon sokat lehet tanulni.

Engedjék meg, hogy megosszam Önökkel azt a két gondolatot, amelyek elsőként az eszembe jutnak.

Először is, többféle csend létezik. Másodszor, a csend által vagyunk képesek jobban odafigyelni és jobban imádkozni.

Vegyük sorba, hogy mit értünk a „csend különböző típusai” alatt. Figyeljük meg a csend három különböző típusát, amelyeket jó lenne beépítenünk életünkbe.

1. Csend a viszontagságok közepette

Gyönyörű példáját adja ennek Urunk, amikor Pilátussal áll szemben: „A főpapok és vének vádjaira azonban nem felelt semmit”. (Mt 27, 12)

Olyan könnyű azonnal felcsattanni, ha valami igazságtalanság vagy vélt sérelem ér bennünket! Nézzünk csak magunkba: ez nem a büszkeségünk jele? Nézzük, mit tanulhatunk Jézus példájából!

Jézus nem reagált, nem volt reakciója. Csupán tömören válaszolt. A kettő között nagy a különbség! A reakciók általában érzelmi alapúak, míg a válaszadás gondolkodást igényel.

Jézus hallgatása nem a gyengeség jele. Ellenben hatalmas önuralomról és visszafogottságról tesz tanúbizonyságot. Úgy döntött, hogy a csenddel válaszol, hiszen az Igazsággal szemben semmi értelme nincs vitatkozni. Az igazság egyszerűen az, ami.

Ezt átgondolva, talán legközelebb, amikor igazságtalan sérelem ér bennünket, lesz elegendő kegyelmünk és erőnk, hogy az Ő példáját kövessük. Engedd, hogy Isten harcoljon érted!

Jézus, segíts, hogy jobban hasonlítsunk Hozzád, különösen ebben a tekintetben.

2. Csend a szenvedésben

Szent Lukács evangéliumában Jézus templomi bemutatásának bibliai történetében Simeon így szól a Szűzanyához: „… a te szívedet tőr járja át”.

Erre mi a Szűzanya válasza? A csend.

Ugyanebben az evangéliumban olvashatjuk, hogy Jézust szülei három napra elveszítik. József és a Szűzanya a keresésére indulnak, majd megtalálják a templomban.

Mária így szól hozzá: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, atyád és én szomorúan kerestünk.” Jézus pedig ezt feleli: „De miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?”

És mi erre újra a Szűzanya válasza? Semmi, csend volt a válasz. A Szentírás szerint „Szavait anyja mind megőrizte szívében”. (Lk 2, 48-51)

Mária Szeplőtelen Szíve csendjében őrzi saját szenvedésének és Fia jövendő szenvedésének titkát. Később pedig, Fia kereszthalálánál a kereszt tövében ismét csendben van.

Óriási erőről tanúskodik, ha keresztünket képesek vagyunk csendesen hordozni – ha fájdalmunkat szívünkbe zárjuk, magunk és Isten között tartva azokat. Még nagyobb erőt árul az, ha mindezt derűsen teszed! Ez nem a gyengeség jele, hanem éppen az erőé.

Ne feledd, mindnyájan a kereszt gyermekei vagyunk. Mária példájával és segítségével mi is képesek vagyunk keresztünket némán és derűvel viselni.

3. A csend a zaj hiánya

Ez a fajta csend a léleknek nagy hasznára van. Hogyan figyelhetünk Isten hangjára egy olyan világban, ahol állandóan zaj van, és folyamatosan elvonják a figyelmünket?

Az állandó stimuláció eltompítja a lelket

A mi áldott Urunk olyan időkben járt ezen a földön, amikor sokkal kevesebb volt a zaj. Mégis a csendet keresve visszahúzódott a sivatagba.

Bár megkísértették Jézust, Ő legyőzte az ellenség hatalmát, és miután visszatért a csendből, ahol imádkozott és böjtölt, bátrabb és erősebb volt, mint korábban. Bölcsesség kell ahhoz, hogy ezt megértsük.

Ha az állandó figyelemelterelés hatása alatt maradunk, akkor elveszítjük figyelmünket, összezavarodunk.

Korán rájöttem arra, hogy ha az ördög nem tud rosszat tenni, akkor el fog foglalni. Lehet, hogy nem állsz még készen arra, hogy visszavonulj a csendbe, de azt megteheted, hogy időnként kikapcsolod a rádiót, a telefont vagy a tévét.

Ezek ugyan kis áldozatok, de olyan eszközt jelentenek a spirituális fejlődésedben, ami nagy előrelépést eredményez. Amikor sikerül ezeket a zavaró tényezőket kiküszöbölnöd, bátran mondd ki: „Szólj, Uram, mert hallja a Te szolgád”. (1Sám 3, 10)

Mindezeket megteheted otthonodban vagy autódban. Nem kell mindezt feltétlenül elhinned, de próbáld ki te is! Nincs semmi vesztenivalód, viszont nagyon sokat nyerhetsz.

Imádság a csendben

„A csend gyümölcse az ima, az ima gyümölcse a hit, a hit gyümölcse a szeretet, a szeretet gyümölcse a szolgálat és a szolgálat gyümölcse a béke.” – mondta Kalkuttai Szent Teréz.

Érted már? A békéhez vezető út első lépése a csend!

Véleményem szerint a csend legnagyobb gyümölcse az ima. Az az igazság, hogy (lelki értelemben) nem is létezhetünk gyümölcsöző, szilárd, következetes imaélet nélkül. Tehát imádkozó népnek kell lennünk!

Mindannyian arra kaptunk meghívást, hogy szentek legyünk! Ima nélkül azonban ez lehetetlen. De hogyan is imádkozzunk?

Nézzük, mit mond az egyház az imádságról.

Számos bölcsessége között az Egyház azt tanítja, hogy „Mi nem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. Az alázatosság fölkészít arra, hogy megkapjuk az imádság ingyenes ajándékát.” (Katolikus Egyház Katekizmusa 2559).

Az ima Isten ajándéka, és alázatra van szükségünk ahhoz, hogy egy ilyen magasztos ajándékot képesek legyünk elfogadni. Ez pedig az imádság iránti vágyunkkal kezdődik.

Lisieux-i Szent Teréz szerint az ima „a szív hulláma; az ég felé fordított egyszerű pillantás, az elismerés és a szeretet kiáltása, amely egyszerre ölel fel megpróbáltatást és örömet.”

Milyen szép analógia ez. Az ima nem más, mint egy tekintet az egyik szerető szívből a másik szerető szív felé.

Ha alázattal elismerjük, hogy nem tudjuk, hogyan kell úgy imádkozni, ahogyan kellene, akkor tekintsünk újra az Egyház bölcsességére. Az Egyház megmutatja az imádkozás útjait.

Ezek a következők:

Liturgia (szentmise – az imádság legmagasabb formája – és liturgikus órák), a szentségek, áhítatok (rózsafüzér, kilenced stb.), meditációs ima, Lectio Divina (Ima a Szentírással) és még sok egyéb. Deo Gratias (Hála légyen Istennek)!

Ez vezet el a hálaadáshoz, dicsérethez, imádathoz, gyónáshoz, könyörgéshez, tisztuláshoz, és ha kitartunk (és ha Isten is úgy akarja), akkor még a belső elmélkedéshez,  békéhez és a Vele való egyesüléshez is. De mindennek a kezdete a csend.

Végezetül ezzel az imával búcsúzom:

Légy tehát csendes, én lelkem. Hogy megnyugodjak abban, akiért teremtettem. A sivatagban, ahol Ő a legbensőségesebben lakik. És remélem, saját szívem csendjében elmondhatom: „Üdítsetek szőlőskaláccsal, frissítsetek almával, mert beteg vagyok a szerelemtől! Balkeze a fejem alatt, és jobbjával átölel engem.” (Én 2, 5-6)

Bárcsak ezért a szeretetért, ezért a bensőségességért, ezért a csendért élhetnék és halhatnék.

Fordította: Kántorné Polonyi Anna
Forrás: Church Pop