Testvéreim! Amióta az Egyház él, az apostoloktól kezdve tapasztalta, hogy a Boldogságos Szűz az „igen”-jével anyja lett mindazoknak, akik tanítványai az ő Fiának, a megváltó Jézusnak. Az apostolok tapasztalták elsőként, milyen jó a Szűzanya körül lenni. Milyen jó tőle tanácsot kérni. És ha baj van, hozzá menekülni, és kérni: Mária! Segíts! Szólj a te Fiadnak, el ne feledkezzen rólunk!

Ez a tapasztalat hullámzik végig a történelmen. Amikor VI. Pius, majd VII. Pius ül Péter székében és írják az 1780-as, 90-es, meg 1800-as éveket, akkor az Egyház nagyon megtapasztalta, hogy a világi hatalom mennyire szembe tud fordulni az Istennel. És ennek demonstrálásaként mennyire meg tudja szorongatni az Egyházat. Nemcsak úgy, hogy megalázza, hanem úgy is, hogy fizikailag is meggyötri.

VI. Pius, látván II. József, a mi királyunk sok-sok egyházellenes intézkedését, útrakelt, hogy tárgyaljanak. De II. József nem fogadta őt! Ott van a pápa Bécsben, ismételten küldi a nunciusát: „Felség! Tárgyaljunk!” – „Nem!” A következő pápa, VII. Pius pedig megtapasztalta, hogy Napóleon egyszer csak megbilincseli és fogolyként elviszi Rómából. És ez a pápa, akit megbilincseltek, amikor kiszabadult, elrendelte ezt a mai ünnepet, hogy az Egyház évről évre köszönje meg a Szűzanyának a segítségét, és kérje az ő oltalmát.

Most, amikor a Szentatya Fatimában volt, elmondta: „Eljöttem megint hálát adni Máriának. Megköszönni az ő segítségét! Azt is, amit nekem személy szerint nyújtott mondja a pápa –, és azt, amit az Egyháznak nyújtott eddig és nyújt ma is.”

A Szűzanyának van hatalma segíteni. Az ő anyasága nagyon komoly! Ő nem véti el! Ő nem teszi meg azt, amit a földi édesanyák meg tudnak tenni, hogy a szeretet kapcsán egyszer csak bűnpártolásba keverednek. Mert gyermeke – a kisfiam... a kislányom..., aki az enyém...

– valamit elhibázott, és az erkölcsi megítélésben a szülő, az édesanya megtéved. Ez az, amit a Szűzanya nem követ el! Akinek ő segít, annak először mindig azt mondja: „Tarts bűnbánatot! Térj meg! Kérj bocsánatot a te Istenedtől, az én Fiamtól, azután gyere. Én segítek rajtad.”

És segít. Úgy, ahogyan a Lorettói litániában mondjuk, ő a Keresztények Segítsége, a Bűnösök Oltalma, a Betegek Gyógyítója, a Szomorkodók Vigasztalója, a mindenkor segítő Szűzanya.

Ezért jó, ha az olyan imádságok, mint az Oltalmad alá futunk, meg a Szűz Szülője Istennek, meg a Most segíts meg Mária, ott vannak a lélek imádságos életében. Mert vannak

– vagy ha még nem voltak, akkor jönnek – olyan pillanataink, amikor látnunk kell, hogy itt már ember nem segíthet! S milyen jó tudni, hogy most! – most oda lehet futni Máriához, elmondani neki: Most segíts meg, Mária! Most, amikor ember már nem segíthet. Mi hisszük és tudjuk, hogy a te erőd nem törik meg! Mert te a Fiad által, a te isteni Fiad által segítesz.

Köszönjük meg a Szűzanyának, a Keresztények Segítségének az oltalmát. Amit nekünk is, az Egyház egészének is nyújt. És bízzunk benne! Amen.

Diós István