"Az értelmes ember szíve ismeretet szerez, és a bölcsek füle ismeretre törekszik."
A példabeszédek könyve 18. fejezet 15. vers
Vannak
olyan dolgok, melyek elválaszthatatlanok egymástól. Ilyenek a villámlás
és a dörgés, a tűz és a füstje, az egyik nem létezik a másik nélkül.
A
Példabeszédek könyve is egy ilyen párosra épít: a bölcs ember és a
bölcsesség elválaszthatatlan egységére.
Mindannyian
szeretnénk bölcsek lenni, én legalábbis soha nem találkoztam még
olyannal, aki úgy gondolta volna, ostobának lenni sokkal jobb, mint
értelmesen élni az életet. Igaz ez még akkor is, ha ettől függetlenül
azt látni, hogy valóban bölcsekből sokkal kevesebb járkál az utcákon,
mint ostobákból, vagy ahogy a Példabeszédek bölcse nevezi, balgákból.
Szóval
bölcs és bölcsesség. Egyértelműnek, sőt, néha gyermetegnek is tűnhet a
kettő kapcsolatának bemutatása a bölcsességirodalomban, pedig fontos
igazságot rejt a bölcsesség keresésének és meglelésének gondolata.
A Biblia tanulsága szerint a bölcs ember
- nem születik:
Az ember tanulás — a bölcsesség, az életvezetés tanácsainak
elsajátítása — során válik bölccsé. Ez nem egy adottság, nem egy
öröklött dolog, nem száll apáról fiúra, sőt, nem osztogatják
előléptetéssel, felekezeti hovatartozással és jogosítvánnyal sem. A
bölcsességért meg kell dolgozni — jó pap, ugye, holtig...
- nem marad automatikusan bölcs:
Attól, hogy valaki bölccsé vált, a célt még nem érte el. Minél több
ismerethez jut, annál több ismeretlen veszi körül, annál többet akar
tanulni és fejlődni. A bölcsesség megtartásának módja megegyezik a
megszerzéséével: tanulni kell, utána is!
- nem tartja magát bölcsnek:
Az első kettőből pedig az következik, hogy a bölcs ember soha nem fogja
úgy érezni, hogy ő elérte már a bölcsesség megfelelő szintjét. Ő mindig
többre és többre vágyik, “ismeretet szerez” és “ismeretre törekszik”
mert a bölcsességből soha nem elég. A bölcsességét csak a környezete
ismeri fel, és áldást, motivációt nyer belőle.
Bölcs
dolog tehát mindig “tanulni” és többet megismerni a (nagybetűs)
Bölcsességből, mert csak így válhat az ember elválaszthatatlan részévé
az, és lehet az ember igazán bölcs. És hát mindenkinek ez a célja, nem?
Áldott napot!
Kommentáld!