Bemutatjuk Peter Okpaleke nigériai bíborosjelöltet

Peter Okpaleke, a szokatlan hátterű nigériai főpap egyike a nyár végén kreálandó új bíborosoknak. Nem volt egyszerű püspökké válnia, nemhogy bíborossá.

Amikor 2012-ben XVI. Benedek kinevezte püspöknek, leendő egyházmegyéjében a hívek nyája elutasította őt. Végül lemondott, majd két évvel később kinevezték a számára létrehozott egyházmegye püspökévé.

Az I.MEDIA bemutatja ennek a püspöknek az útját, akit nyája megalázott, és akit most Ferenc pápa elismert.

Május 29-én, vasárnap, amikor Ferenc pápa a vatikáni Apostoli Palota ablakából kimondta Peter Okpaleke püspök nevét – a 21 bíborosjelölt közül ötödikként -, kevesen értették meg a Szent Péter téren összegyűlt hívek közül, milyen erős üzenetet küldött az argentin pápa a nigériai egyháznak. Okpaleke püspök története nagyon sajátos, de a nagyközönség nem feltétlenül ismeri. És talán ezért is döntött úgy a 85 éves pápa, hogy bíborossá kreálja. Ezzel kívánta reflektorfénybe állítani azt a súlyos csapást, amit a törzsi rendszer jelent, a “belső, hazai idegengyűlölet” ezen formáját, amelyet már 2013-as pápává választása óta elítélt.

Peter Ebere Okpaleke 1963. március 1-jén született a dél-nigériai Anambra állam egyik falujában ikertestvérével, aki azóta már elhunyt. Őt és négy testvérét anyai nagyanyja nevelte fel. Hivatása 1972 egyik vasárnapján ébredt fel benne, amikor az eső miatt hiányzó ministránsok helyettesítésére beosztották őt a misére. Ez az első ministrálás jelölte meg őt.

Tíz évvel később belépett a szemináriumba, és 1992-ben szentelték pappá. A felszentelés után folytatta tanulmányait, éspedig Rómában (1999-2002), ahol a Szent Kereszt Egyetemen kitüntetéssel doktorált kánonjogból. Egyházi igazgatási diplomát is szerzett.

Az Awkai Egyházmegye (Awka Anambra állam fővárosa) püspökének volt a titkárhelyettese 1992-1995 között, később az egyházmegye pénzügyi vezetője, majd 2002 és 2011 között az egyházmegye kancellárja lett.

2012. december 7-én XVI. Benedek pápa Ahiara püspökévé nevezte ki. Ez az egyházmegye mindössze száz kilométerre délre fekszik Awkától, születési helyének egyházmegyéjétől, de a régió szociológiai összetétele teljesen más, és itt kezdődtek a 49 éves püspöknek a gondjai.

Lázadó bárányok

Mihelyt a kinevezést bejelentették, az ahiarai egyházmegye népe fellázadt, papok és világiak egyaránt. Egyesek szerint ennek az volt az oka, hogy Peter Ebere Okpaleke nem az ahiarai egyházmegyébe inkardinált pap volt. Ezzel ügyesen elhallgatták a fiatal prelátus etnikai származását. Elődjével ellentétben ugyanis, aki az egyházmegyében többségben lévő Mbai etnikumhoz tartozott, Okpaleke püspök – Francis Arinze nigériai bíboroshoz hasonlóan – a Délkelet-Nigériában többséget alkotó Ibo etnikum tagja.

A lázadással szembesülve Okpaleke püspök azt kérte, halasszák el néhány héttel püspökké szentelésének időpontját. Azt remélte, hogy a helyzet megnyugszik, de hiába. Végül nem is az ahiarai egyházmegyében, hanem azon kívül, az Owerri érsekséghez tartozó Ulakwo-ban, a “Bölcsesség Székhelye” szemináriumban szentelték fel.

Ferenc pápa ekkor az egyházmegye megszüntetésére gondolt

Hónapok teltek el anélkül, hogy a helyzet változott volna, noha más nigériai püspökök és Róma is megpróbált közbenjárni. Benedek időközben visszavonult, és végül Ferenc pápa vette kézbe az ügyet. 2017. június 8-án, immár több mint négy évvel a püspöki kinevezés után, Ferenc a lázadó egyházmegye delegációja előtt az ellenszegülő híveket az evangélium “gyilkos szőlősgazdáihoz” hasonlította, és azt mondta, hogy “azok, akik ellenzik Okpaleke püspök átvételét, el akarják pusztítani az egyházat”.

Ferenc pápa elmondta, hogy évek óta figyelemmel kíséri a helyzetet. Köszönetet mondott a püspöknek “szent türelméért”, majd ismertette szándékait. “Sok mindent meghallgattam, és sokat gondolkodtam, különösen azon, hogy megszüntetem az egyházmegyét. De aztán arra gondoltam, hogy az Egyház anya, és nem hagyhatja magára ennyi gyermekét, mint önök. Nagy szomorúságot érzek azok miatt a papok miatt, akiket manipulálnak, kétségtelenül külföldről és az egyházmegyén kívülről is”.

Ezután azt kívánta, hogy az ahiarai egyházmegye minden egyes papja vagy klerikusa egyénileg és személyesen írjon egy levelet, amelyben kifejti szándékát, és amelyben bocsánatot kér. A katolikus egyház feje 30 napot adott nekik arra, hogy megújítsák a pápának való engedelmességüket és elfogadják a püspököt. Azzal érvelt, hogy a botrány már túl hosszú ideje tart, és figyelmeztetett, hogy „aki ezt nem teszi meg, azt ipso facto, ebből a tényből kifolyólag a divinis felmentik, és elveszíti hivatalát”.

Ez komoly fenyegetés volt, a helyzet mégsem változott. A Fides ügynökség szerint 200 pap írt egyénileg a pápának, engedelmességet és hűséget ígérve. Néhányan azonban hangsúlyozták a levélben, hogy nehéz együttműködniük Okpaleke püspökkel az évek óta tartó konfliktus után. Néhány nappal a pápa kérését követően közel 3000 fős tüntetés szerveződött az ahiarai székesegyház elé, hogy ismét elutasítsák a püspököt.

Ez a helyzet “a lelkek üdvösségét fenyegette“

A megmerevedett helyzettel szembesülő “egyházmegye nélküli püspök” végül 2018 elején benyújtotta lemondólevelét az argentin pápának. “Sajnos, az ahiarai egyházmegyében tudomásom szerint nem javult a helyzet. Ami még ennél is fontosabb, ez a lelki életemet is fenyegeti” – írta.

A főpap kifejezte meggyőződését, hogy ha továbbra is Ahiara püspöke marad, “az már nem hasznos az egyház számára”, és úgy érzi, ideje lemondania. „Katasztrofális lenne szolgálnom egy olyan egyházmegyében, ahol egymással, a világiakkal és velem, a főpásztorukkal háborúznak a papok, akiknek legközelebbi és közvetlen munkatársaimnak, testvéreimnek, barátaimnak és fiaimnak kellene lenniük. Ez veszélyezteti a lelkek üdvösségét – beleértve a saját lelkemet is.”

Okpaleke a lemondását látta „az egyetlen megfelelő lehetőségnek arra, hogy elősegítse az egyházmegye híveinek, elsősorban a papoknak az újraevangelizálását”.

Azt mondta a pápának, hogy ő és a Kúria most már számba veheti “azokat a papokat, akik valóban megerősítették hűségüket a Szentatyához, és azokat, akik úgy döntöttek, hogy engedetlenség okán kilépnek a katolikus egyházból”. Ferenc pápa pedig 2018. február 19-én elfogadta lemondását.

Két év telt el, mire Okpaleke érsek neve ismét felbukkant. 2020. március 5-én kinevezték Ekwulobia püspökévé, egy olyan egyházmegye élére, amelyet kifejezetten az 57 éves püspök számára alakítottak ki. A nigériai püspök beiktatására a székesegyházában ezt követően április 29-én került sor. Eztán vette át a 61%-ban katolikus lakosságú, egymillió főt és 250 papot számláló egyházmegye vezetését.

Amikor május 29-én a pápa Rómában ismertette az új bíborosok névsorát, a nigériai püspök éppen egy miséről jött ki, amelyen 138 hívőt részesített a bérmálás szentségében. Amikor meghallotta a hírt, azt hitte, hogy a titkára csak viccel vele.

A Vatican News-nak a bíborosjelölt elmondta, hogy nehéz évei alatt megérintette őt Isten békéje, az a béke, amelyet a Szűz Máriával és az Eucharisztiában rejlő Jézussal való különleges kapcsolatából, illetve a Szentlélekből merít. Püspöki jelmondatát is a Szentléleknek szentelte: “Veni sancte Spiritus”.

Egy pápa a törzsi rendszer ellen

Miközben Ferenc pápát minden bizonnyal megindította a nigériai püspök által átélt személyes megpróbáltatás, kétségtelen, hogy ezzel a kinevezéssel ismét helytelenítését fejezte ki a törzsi rendszerrel, ezzel az Afrikát sújtó csapással szemben. Amikor 2019-ben hazafelé tartott mozambiki, madagaszkári és mauritiusi útjáról, és a repülőgépen erről kérdezték, a pápa nagyon világosan beszélt erről a “kulturális problémáról”, amelyet a kontinensnek meg kell oldania.

„Nemrégiben emlékeztünk meg a ruandai tragédia 25. évfordulójáról: ez a törzsi rendszerből fakadt” – hangsúlyozta, és felidézte négy évvel korábbi kenyai útjának emlékeit is. “Emlékszem, hogy Kenyában a stadionban mindenkit arra kértem, hogy álljon fel, fogja meg a másik ember kezét, és mondjon nemet a törzsi rendszerre”.

Mostantól kezdve Okpaleke bíborosjelölt a jelképe lesz ennek a törzsi rendszer elleni küzdelemnek, amely része Ferenc pápa testvériségre való fáradhatatlan felhívásainak, és amely továbbra is összetett kihívás marad az egyház kebelén belül.

Fordította: Solymosi Judit
Forrás: Aleteia