1223 Karácsonyán Assisi Szent Ferenc a Rómától 80 km-re fekvő Rieti városa mellett szíve egyszerűségében „feltalálja” a Krisztus-születés betlehemi jászlát, élő emberi figurákkal és valódi állatokkal. Amikor az eseményen résztvevő Greccio lakosai a rendkívüli szenteste után hazaindulnak, egyhangúlag és ünnepélyesen mondják: „A jászol egy eleddig meg nem tapasztalt öröm!” Ez annak a könyvnek rövid tartalma és címe, mely idén Karácsonyra jelent meg Enzo Fortunato ferences atya műveként.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

„Una gioia mai provata, Soha nem tapasztalt öröm” címmel jelent meg idén Karácsonyra Enzo Fortunato ferences atya műve, mely valódi könyvsikerként nagy példányszámban kelt el, mintegy annak a jeleként, hogy ma éppúgy, vagy talán még jobban, mint a megelőző korok, örömre, igazi, eredeti és hiteles örömre vágyunk.

Az Acistampa olasz katolikus hírügynökség kérésére Enzo Fortunato atya elmondja, hogy a grecciói jászol milyen értelemben lett és maradt soha nem tapasztalt öröm forrása. A könyv címe azoktól az emberektől származik, akiket Szent Ferenc 1223 Karácsony estéjén hívott  Greccio falujából, hogy a közeli sziklabarlangnál, ahol Ferenc ez idő tájt lakott, részt vegyenek és együtt vigyék színre az Istengyermek születésének egykori eseményét. A jászol  Szent Ferenc-i „felfedezése” után a szereplők és a résztvevő szemlélők örömkiáltásokban törtek ki és hazatérve az otthon maradottaknak lelkesen tolmácsolták: „Ilyen örömet soha nem tapasztaltunk”. Fortunato atya szerint ez a kijelentés egészen rendkívüli és hiteles, hiszen mindmáig ezt ismételgetjük a betlehemi jászol meglátogatása után. Kitörölhetetlen élmény ez mindannyiunk szívében, kezdve zsenge gyermekkorunktól. Azért is rendkívüli, mert a Karácsony igazi jelentése éppen ez „a soha nem tapasztalt öröm”, vagyis a valódi és hiteles találkozás Jézussal.

De miért is akart Szent Ferenc betlehemet készíteni?

1223-ban, mindössze három évvel halála előtt, Szent Ferenc élete egyik legfontosabb és legnehezebb időszakát élte. Éppen visszatért Rómából, ahol közösségének Reguláját, rendszabályát hagyták jóvá és ez örömmel töltötte le. Ugyanakkor nehézségek sorát élte át, éppen az általa alapított és most jóváhagyott rendjével kapcsolatban, mely más utakat keresett, mint amiket a Poverello megkapott az isteni Gondviseléstől. Keserű tapasztalat lehetett számára, hogy a Regula jóváhagyása után nem sokkal kikerült rendjének a vezetéséből. Korának egyházi és polgári társadalma fájdalmas testvérgyilkos háborúkat élt át, ezek közt a keresztes hadjáratokat is, melyekben Krisztus megváltó Keresztjét kardként használták, miközben Assisi Szentje maga fegyvertelenül ment Egyiptomba a muzulmánok közé. Ő valójában a jászollal megvédi a Krisztus-születés eredeti betlehemi légkörét, amikor sajátos provokáció elé állít minket. A kisded Jézus mellé helyezi az ökröt és a szamarat, melyet a bibliai jelentésén túl akkor úgy értettek, hogy az ökör a zsidó népet, míg a szamár a muszlimokat képviseli. Jézus mellé helyezi ezeket az állatokat, mintha Ferenc ezzel azt üzenné, hogy a megtestesült Isten minden emberért jött.  A jászol a befogadás legmagasabb formája.

Milyen jelet hagy a jászol a mai világunk számára?

Sokféle üzenettel fordul felénk a jászol.  Először is azt mondja, hogy Jézus szívéhez vezető ajtó mindig nyitva áll előttünk. Ha élni akarjuk a jászol tapasztalatát, tegyük szabaddá és befogadóvá a szívünket. A jászol második üzenete, hogy minden nehézségben földereng a fény, mert Karácsony éjszakáján hangzik fel a béke meghirdetése. Ezen az éjszakán Jézus ezt üzeni nekünk: Ne féljetek, minden éjszakának megvan a maga világossága. Ez egy vigasztaló üzenet. További jelként a betlehemi jászol arra hív minket, hogy éljük meg a testvériséget, ahogy azt ott tapasztaljuk. A jászolban fekvő Kisded körül típusát tekintve mindenki megjelenik, mert ott van együtt a gazdag és a bölcs a szegény emberrel, a pásztorral és a még a háziasszonnyal is. Jézus születése így mintegy tartalmat ad a testvériségnek. Végül az utolsó jel a csillagé, amely vezet és irányít minket az élet ezernyi nehézségei közepette.

800 év után miben áll a jászol mai szépsége?

Enzo Fortunato ferences atya szerint a jászol ma az egyik legnagyobb erejű nevelési eszköz. Ennek jegyében írtam a könyvet és nagyon jó lenne, ha mindannyian elkészítenénk a saját jászlunkat. Azt is írtam, hogy muzulmánoknak és a nem hívőknek kellene meghívni minket a jászol elkészítésére, mert az valójában Isten szeretetének a jele. A betlehemi jászol készítése közösségeink javát szolgálja, mivel igaz szeretetre, szolidaritásra és másokkal való kapcsolatra tanít.

Szent Ferenc Greccióban találta meg a Szentföldnek a légkörét és hangulatát

Jövőre ünnepeljük a Greccióban „feltalált” betlehemi jászol születésének 800 évfordulóját. Ennek tudatában írta Enzo Fortunato ferences atya a könyvét, amihez Domenico Pompili, jelenlegi veronai püspök, aki korábban éppen Rieti főpásztora volt, írt előszót. Minthogy a grecciói kisváros az ő egyházkerületéhez tartozott, helyismerete és lelki tapasztalata jegyében szól a jászol jelentőségéről.

Valójában Assisi Szent Ferencnek köszönhetjük a betlehemi jászol „feltalálását” Greccio határában, abban a kis faluban, mely a Monte Lacerone hegy lejtőin fekszik Rieti tartományban, Umbria határán. A szemet gyönyörködtető hely megfogta Szent Ferenc lelkét, aki itt megtalálta a Szentföldnek a légkörét és hangulatát, ahová mint ismeretes, a Poverello korábban elzarándokolt. Ez a tapasztalat indította a szívét arra, hogy mintegy ösztönösen és korántsem határozott terv jegyében ő maga megszülje a Születés jelenetét. Szándéka megvalósításához kérte a helybéliek segítségét, köztük elsőként messer Giovanni Velitát, vagyis a falu Velita János nevű elöljáróját, akinek a felesége nemrég szült gyermeket.

Enzo atya könyve elmeséli a jászol eredetét és jelentését, részletesen leírja Szűz Mária, József, Jézus, az angyalok, a bölcsek, a csillag szerepét. Zenei háttérként leírja a legismertebb olasz karácsonyi ének eredetét, melyet minden templomban és minden családban elénekelnek, ahogy mi tesszük ezt a „Mennyből az angyal” énekünkkel. „Tu scendi dalle stelle”, szól az olasz dal: „Ó, Mennynek Királya, ki alászállsz csillagok közül, eljössz egy barlang fagyos hidegébe, egy barlang fagyos hidegébe”. A 18 században élt Liguri Szent Alfonz a költemény szerzője, s nem véletlen, hogy éppen  a Nápoly közeli Nola városában született a dal, ahol ő püspökként szolgált. Nola még arról is volt híres, hogy első püspöke az V. században itt „találta fel a harangot”, hogy megkonduló hangja Isten dicsőségét hirdesse. Ez a betlehemi jelenet angyali üzenete, a Glória, melyet az adventi időszak böjtje után lelkesen énekelünk először éppen az éjféli misén, templomcsengők és harangok zúgása közepette, mert Betlehemben Szűz Máriától megszületett a világ Megváltója, az Úr Jézus Krisztus.