Némely földi apával ellentétben, Isten atyai jósága kiapadhatatlan.

Álljunk meg egy kicsit, és gondolkodjunk el arról, mit is jelent az, amikor Istent „Atyánknak” hívjuk.

1. ISTEN, A TEREMTŐ

Az Ószövetségben Izraelnek az volt a képe Istenről, hogy Isten a nemzetük és népük atyja. Jeremiás próféta ezt mondja: „Könnyek között mentek el innen, de megvigasztalódva vezetem őket vissza. Forrásvizekhez vezérlem őket, sima ösvényeken, nehogy elessenek. Mert atyjává lettem Izraelnek, és Efraim elsőszülött fiam.” (Jer 31, 9)

A régi felfogásban Isten „atyaként” való értelmezése annyit jelent, hogy Isten a Teremtő. A Szentírásban Isten az élet szerzője, mindenek alkotója. Izajás próféta ezt írja: „Most pedig, ó, Jehova, te vagy az Atyánk! Mi vagyunk az agyag, te pedig a fazekas, mindannyian kezed munkája vagyunk”. „Mégis Urunk, te vagy a mi atyánk; mi vagyunk az anyag, és te aki formálsz, a te kezed műve vagyunk mindnyájan.”(Iz 64, 7) Ezek a szavak visszhangoznak a Teremtés Könyvében is, ahol Isten embereket teremt a föld porából. (Gen 2, 7) Az Atya életet lehel, formát és alakot ad a szívünknek.

Az, aki életet teremtett, nem habozik, hogy átformáljon minket egy új életre. A bűn és a bűnbeesés megjelenésével Isten, az Atya azon munkálkodik, hogy visszaadja nekünk az életet. Az Evangéliumban így szól az Atya: „…és atyátok leszek, ti meg a fiaim és a lányaim lesztek – mondja az Úr, a Mindenható.” (2Kor 6, 18).

Teremtésünk és a kegyelemben történő újjáteremtésünk révén Mennyei Atyánk visszafogadott minket. A teremtés első ajándékát egy második, újjáteremtési ajándék követte: a megváltás, vagyis bűneink megbocsátása.

Az alkotás és az újjáteremtés megmutatja, mennyire szeret minket az Atya, hiszen még fiainak és leányainak is nevez minket. Ő mindannyiunk Atyja, hiszen mindannyiunk alkotója. Isten a kegyelem rendje szerint a lelki atyánk, természetfeletti életet adva nekünk. Tovább gondolva: a gyerekek nincsenek távol atyjuktól. Isten nem egy tőlünk távol lévő végrehajtó vagy uralkodó. Ezért az örökösök bizalmával, a fiak és lányok bensőségességével közeledhetünk Istenhez. Meghív minket, hogy Vele éljük az életünket!

2. ISTEN, AZ ADAKOZÓ

Az Atya, aki először megteremtett, majd újrateremtett minket, az élet és az örök élet adója, folyamatosan gondoskodik gyermekeiről. Dávid király így imádkozott: „Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, a mi Atyánk öröktől örökre! Uram, tied a nagyság, a hatalom, a fönség, a szilárdság és a dicsőség. Hiszen minden a tied a mennyben és a földön. Uram, tied a királyi hatalom, s te uralkodsz mindenek felett.” (1Krón 29, 11)

Ám előfordul, hogy kísértésbe esünk, hogy túlságosan ragaszkodunk az atyaság természetes analógiáihoz, és alkalmazzuk azt Istenre. Például természetes dolog, hogy a gyerekek növekednek és önállóvá válnak. A függetlenségre törekszenek, hogy képesek legyenek ellátni magukat, és saját családot is alapítanak. Tudom, hogy az én apám valamilyen szinten örült, hogy pap lettem, mert nem volt biztos abban, hogy a filozófia és a francia irodalom szakos diplomáimmal hogyan tudok majd megállni a saját lábamon.

Atyánk, az Isten azonban soha nem várja el tőlünk azt, hogy függetlenedjünk tőle. A Szentírás azt mondja: „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről van, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, még árnyéka sem a változásnak.” (Jak 1, 17) Isten mindig gondoskodni fog rólunk. Szükségünk sötétségében az Atyaisten elküldte egyetlen Fiát, megmutatva, hogy továbbra is törődik velünk. János evangéliuma ezt mondja: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” (Jn 3, 16)

3. ISTEN, A KIMERÍTHETETLEN JÓSÁG

Ahogyan minden jó apa a legjobbat akarja fiainak és lányainak, Isten, az Atya is minden elképzelhető jó ajándékot megad nekünk. „Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, akkor mennyivel inkább ad jót mennyei Atyátok azoknak, akik kérik.” (Mt 7, 11)

Gyakran mondják, hogy a szülők azt akarják, hogy gyermekeik sikeresebbek legyenek, többet érjenek el, mint ők maguk. Az Atyánk, az Isten, aki végtelenül tökéletes, azt akarja, hogy örökké részünk legyen az a végtelen szeretet, amely a menny szentjeinek életét jellemzi. És minden földi apával ellentétben Isten jósága soha nem fogy el, az kifogyhatatlan. Nem kérhetünk túl sokat Istentől, hiszen kedvessége kimeríthetetlen.

Nem kell taktikáznunk, hogy mit kérjünk Mennyei Atyánktól. Gondoljunk csak arra, amit Szent Pál mondott a rómaiaknak: „Aki saját Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért áldozatul adta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” (Róm 8, 32) Ilyen apánál semmi sem túl nagy, semmi sem túl sok az ő irgalmához és szeretetéhez képest!

4. ISTEN, A HŰSÉGES

Sajnos, olyan sokszor sebesülnek meg és törnek össze családok azért, mert az apa elhagyja vagy más módon elárulja őket. Ezzel szemben az Atya maga a tökéletes és állandó hűség.

Gyerekkoromban egyházmegyénk püspökének a jelmondata ez volt: “Állandó szeretete örökké tart.” A 136. zsoltárból vett mondat Isten töretlen szeretetét hirdeti, amely mindig és minden népére kiárad. Ígéret Isten örökké jelenlévő irgalmasságára és arra, hogy – éppen úgy, mint az édesapa a tékozló fiúról szóló példabeszédben – Isten kész ajándékokkal elhalmozni fiait és lányait.

Istennel biztonságban vagyunk. Ő az egyetlen pont az életben, amely soha nem fog megváltozni, és akire mindig támaszkodhatunk. Jézus azt ígéri tanítványainak: „Atyám adta őket nekem, s ő mindenkinél nagyobb: Atyám kezéből nem ragadhat ki senki semmit.” (Jn 10, 29) Az élet jövendő viharaitól függetlenül az Atya hűsége megmarad, örök és változatlan!

Írta: Fr. Patrick Briscoe, OP
Fordította: Kántorné Polonyi Anna
Forrás: Aleteia