Nagyhét a nagyböjt utolsó hete virágvasárnaptól nagyszombatig, magyarul hívjuk „sanyarúhétnek”, vagy „videshétnek” (vizeshét) is. Mivel húsvét nemcsak egy ünnep a sok közül, hanem hitünk legfontosabb eseménye, ezért töltsük ezt a hetet ehhez méltóan.
Vond be a gyerekeket is a szertartásokba
Az egyházi liturgia nagyhéten mutatja be igazán annak gazdagságát. Hajnali szertartás, oltárfosztás, nagypéntek, nagyszombat – fantasztikus eseményeknek lehetünk részesei, melyeket megkoronáz a feltámadásban való öröm!
A Katolikus Egyház Katekizmusa nagyon találóan így fogalmaz:
„A keresztény liturgia nemcsak pusztán emlékezik a bennünket megszabadító eseményekre, hanem azokat aktuálissá, jelenvalóvá teszi.
Krisztus húsvét-misztériumát ünnepeljük, nem ismételjük; csak az egyes ünnepléseket ismételjük. Minden ünneplésben megtörténik a Szentlélek kiáradása, aki az egyetlen misztériumot jelenvalóvá teszi.” §1104
Kisgyermekek esetében nehéz, ha nem lehetetlen minden istentiszteleten részt venni, bár nem szabad alábecsülni a hallgatás, az áhítat és az imádság jelentőségét.
Nem szabad túlzásba vinnünk, és nem is akadályozhatjuk meg őket
abban, hogy a maguk módján, a maguk mértékével részt vegyenek a kereszténység nagy liturgiájában.
Ne fosszuk meg őket a leglényegesebb eseménytől: a húsvétvasárnaptól. Ugyanakkor ne használjuk fel a gyerekeket ürügyként a nagyheti istentiszteletek mellőzésére, de ne aggódjunk, ha a józan ész azt diktálja, hogy inkább maradjunk otthon. Mérlegeljünk bölcsen!
Gondold ki, hogyan vehetnél részt a legaktívabban a liturgiában
Nagyon mozgalmas lesz ez a hét? Ezeket a napokat ne szervezéssel, ajándékok vásárlásával töltsük. Gondoljunk most a liturgikus istentiszteletekre: Hol? Mikor? stb. Ha ezeket a nagyheti istentiszteleteket tényleges találkozóknak tekintjük Istennel, meg fogjuk találni az eszközöket, hogy ott legyünk rajtuk! A húsvéti hétvégét mindenekelőtt a feltámadási szertartás köré kellene szervezni – és nem fordítva!
Válaszolj Isten hívására
Részletek, szervezés… Természetesen a nagyhétre való felkészülésből nem a fizikai körülmények megteremtése a legfontosabb, de megadja azokat a hivatkozási pontokat, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy a leglényegesebbre összpontosítsunk. A cél valójában nem az, hogy egyfajta jogi kötelezettségként gondoljunk rá (misére „kell” járni), hanem az, hogy fogékonnyá tegyük magunkat arra, amit Isten adni akar nekünk.
A közösségen, az egyházon keresztül Isten meghív bennünket.
Mindannyiunknak személyesen akarja mondani: „Lásd, mennyire szeretlek!”
Meg akarja jeleníteni számunkra Fia halálának és feltámadásának misztériumát. Készen állsz erre?
Kommentáld!