Nem könnyű időket élünk. Több irányból fenyeget a bizonytalanság, kezdve az egészségüggyel és a pénzügyekkel. Nyilvánvaló, hogy a világjárvány magánéletünkre és a családi életünkre is hatással van. A szorongás gyakran türelmetlenné tesz minket. Ez a türelmetlenség további problémákat okoz a szeretteinkkel és barátainkkal való kapcsolatainkban, ebből adódóan pedig önmagunkkal szemben is elégedetlenek lehetünk.

Ez azonban aligha új probléma. Az emberi természet nem változik. A történelem során nagy filozófusok és teológusok foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy hogyan ápoljuk az erényeket, ezek között pedig különösen a türelmet, az élet különböző megpróbáltatásai közepette.

A türelem az erő jele

Ne felejtsük el, hogy a türelem az erő és a bátorság erényének része. Türelmesnek lenni azt jelenti, hogy féken tartjuk első indulatainkat, nem engedjük, hogy a gyötrelem vagy a stressz magával ragadjon bennünket. Ha türelmesek vagyunk, akkor a kialakult nehéz körülmények közepette sem veszítjük soha szem elől az élet igazi értelmét.

Hogy jobban megérezzük, miről van szó, nézzük meg, mit mondott három nagy korai keresztény szerző a türelemről. Bölcsességük ma is hasznunkra válhat.

1. TERTULLIANUS (2-3. század)

Tertullianus arra a türelemre mutat rá, amit példaként maga Isten mutat nekünk.

Isten “a világ kezdete óta árasztja mindannyiunkra fényét, igazakra és bűnösökre egyaránt…  Elviseli, hogy vannak hálátlanok, akik a bálványokat és saját kezük műveit imádják; és azokat is elviseli, akik üldözik nevét és családját.”

Tertullianus így érvel: Isten türelemmel viseli a világban az összes bűnt, a bujaságot, a kapzsiságot és minden egyéb gonosz dolgot. Olyan végtelen türelme van Istennek, hogy sokan éppen ezért nem hisznek benne, hiszen soha nem látták, hogy mindezekért megbüntetné a világot.

Királyként tanítónk lett, hogy megtanítsa az embereknek, hogyan érhető el az üdvösség; ennek pedig velejárója a türelem. Azt tanítja, hogy bűneink bocsánatot nyernek. „Nem kiált majd, s nem emeli föl a hangját, szava se hallatszik az utcákon.” (Iz 42, 2).”

Jézus nem vetette meg a bűnösöket vagy az adószedőket. A hálátlanokat is meggyógyította, és szótlanul tűrte, ha bántották, kigúnyolták, vagy közömbösek voltak iránta. Sőt, a mellette levő árulót is eltűrte, méghozzá türelemmel!

Tertullianus azt mondja nekünk, akik megkaptuk a hit ajándékát, hogy Jézus szenvedése ékes bizonyítéka annak, hogy Isten számára a türelem teljesen természetes dolog.

2. SZENT CIPRIÁN (3. SZÁZAD)

Ciprián tanítása szerint, mivel egyértelmű, hogy a türelem Istennek tetsző tulajdonság, akkor azt nekünk is szeretnünk kell. Hiszen azt ajánlja nekünk Isten, ami számára is kedves.

Isten maga figyelmeztet minket: „Azért mondtam el ezeket nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert legyőztem a világot.” (Jn 16, 33)

„Kedves testvérek, gondolkodjatok el ezen: a türelem nemcsak megőrzi a jót, de áldásos hatásával elűz minden rosszat” – írta Szent Ciprián.

3. HIPPÓI SZENT ÁGOSTON (4-5. SZÁZAD)

Szent Ágoston úgy vélekedik, hogy az emberi türelem helyes és dicséretes tulajdonság. Méltó arra, hogy erénynek nevezzük. A türelem lényege, hogy az ember higgadt elmével elviseli a gonosz dolgokat. A higgadtságnak pedig a türelem az alapja. Türelem által válhatunk jobb emberré.

“Mert bár a paradicsomi boldogságból makacs engedetlenségünk miatt kiűzettünk, alázatos türelemmel viselve a minket bosszantó dolgokat, visszanyerhetjük azt” – mondja Ágoston.

A szívünkben lévő szeretet Isten ajándéka, melyet a Szentlélek által ad nekünk. Tőle kapjuk a türelmet is. Pál apostol szeretetet dicsérő szavai is így hangzanak: a szeretet „mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.” (1Kor 13, 7)

Összeállította és fordította: Kántorné Polonyi Anna
Forrás: aleteia.org