A keresztényüldöző római tisztviselő Krisztus követője lett. Jézus élete során nem találkozott vele, nem tartozott a 12 tanítvány közé. A damaszkuszi úton Krisztus megszólította, ekkor ébredt hite hűséges apostollá és a Szentírás egyik jelentős írójává tette.
A 313-ig tartó keresztényüldözésnek több százezer vértanú áldozata volt. A katonai hatalom minden eszközt felhasználva irtotta a krisztuskövetőket. Ennek a folyamatos hadjáratnak egyik tiszti tagja volt Pál (eredeti nevén Saul) is az apostoli korban (az I.században). A damaszkusz felé vezető úton azonban Krisztus szólította meg: „Saul, Saul, mért üldözöl engem.” A katona lesett lováról, több napig vakon ápolták. Krisztus egyik leghűségesebb apostola lett.
Pál megtéréséből született a szólás: Pálfordulás - az ellentétét teszi, mint addig.
Saul a damaszkuszi úton a feltámadott, élő Krisztussal találkozott, és ez új irányt adott életének. Addig is az Isten akaratát kereste, de tévúton, az erőszak és gyűlölet útján. Megtérése abban állt, hogy belátta, az Istenhez vezető út Jézus Krisztus. Benne rátalált élete hivatására: „Ha szeretet nincs bennem, mit sem érek!” Így lett a keresztények üldözőjéből a nemzetek apostola, Saulból pedig Szent Pál. Nemcsak példájával tanított, hanem kifejezett igehirdetésével is, így mindnyájunknak példát ad a folytonos megtérésre, a szeretetből táplálkozó példamutató életvezetésre és a bátor, nyílt igehirdetésre. Szent Pállal együtt bátran hirdetjük: „A szeretet nem szűnik meg sohasem!”
forrás: Adoremus
Kommentáld!