Ő az, akinek el kell jönnie a világba
2020. április 24. Húsvét második hete – péntek
Szent György vértanú

Jn 6,1-15
Jézus ezután átkelt a Galileai-tavon, Tibériás taván. Nagy tömeg követte, mert látták a betegeken végbevitt csodajeleket. Jézus fölment egy hegyre, s ott leült a tanítványaival. Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe. Amikor Jézus körülnézett, és látta, hogy nagy sereg ember tódul hozzá, megkérdezte Fülöptől: „Honnan veszünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?” Ezt azért kérdezte, mert próbára akarta tenni, maga ugyanis tudta, mit fog végbevinni. „Kétszáz dénár árú kenyér sem elég, hogy csak egy kevés jusson is mindenkinek”- felelte Fülöp. Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére megszólalt: „Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala, de mi az ennyinek?” Jézus meghagyta: „Telepítsétek le az embereket!” Azon a részen sok fű volt. Letelepedtek hát, s csak a férfiak voltak szám szerint ötezren. Jézus ekkor kezébe vette a kenyeret, hálát adott és kiosztotta a letelepedett embereknek, s ugyanígy a halból is adott, amennyit csak akartak. Amikor jóllaktak, szólt tanítványainak: „Szedjétek össze a maradékot, nehogy kárba vesszen.” Összeszedték, s tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, amit meghagytak azok, akik ettek. Amikor az emberek látták a csodajelet, amelyet Jézus végbevitt, így beszéltek: „Bizonyára ez az a próféta, akinek el kell jönnie a világba.” Jézus észrevette, hogy körül akarják venni, erőszakkal meg akarják tenni királynak, azért visszament a hegyre, egyedül. 

Bevezető ima: Uram! Olyat teszel, amit senki nem tud tenni. Mikor saját eszem már semmi megoldást nem lát, csodát teszel, hogy legmerészebb elvárásaimnak is megfelelj. Ma eléd helyezem, Uram, az én „kenyeremet és halamat” – saját magamat és képességeimet. Bízom abban, hogy Te átváltoztatod és megsokszorosítod őket. Szeretlek, mert sokkal jobban bízol bennem, mint azt megérdemlem.

Kérés: Jézus! Ne engedd gyengülni hitemet abban, hogy Te ma is teszel csodákat, éppen olyan csodálatosakat, mint a kenyérszaporítás. Tégy csodát bennem is!

1. Tesztelni a hitünket. Jézus nem egyszerűen csak észreveszi, hogy mit kell tenni és meg is teszi, hanem megadja a lehetőséget, hogy mi találjuk meg a megoldást, bár tudja, hogy úgy sem tudjuk megvalósítani. Normálisan ilyenkor arra gondolunk, ami eszünkbe jut, nem arra, amit Jézus tenni szeretne. Azt akarja, hogy olyan megoldásokat javasoljunk, amik nem megvalósíthatóak saját emberi eszközeinkkel, hanem csak az emberi és isteni erők egyesítése által. Ha Isten és mi együttműködünk, történhetnek csodák.

2. Bőven elég. András kérdezi: „Mi ez ennyi embernek?” Jézus nem szavakkal válaszol. A kenyérszaporítás azonban ezt akarja mondani: „Bőven elég.” A kevés, amit felajánlunk, az bármilyen kevés is, elég Krisztusnak, hogy csodát tegyen.

3. Megosztani az érdemeket. Az apostoloknak igazából nem sok részük volt Jézus tettében. Csak annyit mondtak, hogy mi áll rendelkezésre, és hogy ez kevés. Jézus mégis az ő közreműködésükkel akarta véghezvinni a csodát, és ehhez hasonlóan rajtam keresztül akarja kifejteni hatását a világban. Jézus döntése, hogy isteni küldetéséhez munkatársakat is használ, óriási megtiszteltetés azoknak, akiket kiválasztott.

Beszélgetés Krisztussal: Jézus! Te az én kicsinységemet és semmiségemet választottad, hogy csodát tégy. Szeretném máshogy látni az életet, hogy jobban tudjak segíteni Neked, hogy a szerepet, amit nekem szántál, betölthessem. Az eredményeket látva csodállak, szerénység és alázat tölt el, mert világosan látom, hogy ezek a Te tetteid, melyet egy olyan méltatlan személyen keresztül valósítottál meg, mint amilyen én vagyok.

Elhatározás: Arra törekszem, hogy felismerjem Isten cselekedeteit az életemben. Felajánlom neki tetteimet, hogy általuk természetfölötti gyümölcsöket teremjek.