Milyen hatalmas szeretet!
2020. április 22. Húsvét második hete – szerda

Jn 3,16-21
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a világnak. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, aki azonban nem hisz, már ítéletet vont magára, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiában. Ez az ítélet: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, s nem megy a világosságra, nehogy kiderüljenek a tettei. Aki ellenben az igazsághoz szabja tetteit, a világosságra megy, hadd derüljön fény a tetteire, amelyeket az Istenben vitt végbe.”

Bevezető ima: Atyám! A mai evangéliumi részben tovább szeretnék elmélkedni a megtestesülés titkáról. Kinyilatkoztattad, hogy azért küldted Fiad, mert annyira nagyon szeretsz engem. Ezt akarom hinni, hogy hű maradjak a megpróbáltatásokhoz, amiket értem vállaltál a megmentésem érdekében. A mai imádság által közelebb jutok majd a fényhez, amit Krisztus hozott a világba. Fénye bizalmat ébreszt szívemben és azt a mély vágyat, hogy válaszoljak szeretetére.

Kérés: Uram! Mutasd meg, mennyire szeretsz és segíts növekednem a szeretetben!

1. A legnagyobb szeretet. Kultúránk a szélsőségek rabja. Legjobban az extrém sportok terjedése mutatja ezt. Isten azonban valami még extrémebbet mutat nekünk: a legnagyobb szeretetet. A mondat, „ÚGY szerette Isten a világot”, nagyon érzékletes és sokatmondó, mintha valaki szerelmének mondaná: „Úgy szeretlek!” János evangéliumában kicsit odébb ezt olvassuk: „bár szerette övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket” (Jn 13,1) (ezt így is lehetne fordítani: „szélsőségesen szerette őket”).

2. „Nem ítélni, hanem üdvösséget szerezni”. Isten kinyilvánítja eljövetele célját, amiért Krisztust a világba küldte: üdvösséget szerezni nekünk. Nemrég hallottuk a feltámadás hajnalán a Húsvéti Öröménekben a következőt: „Ó, szerencsés vétek, hogy ilyen hatalmas és fölséges Megváltót kívánt és érdemelt”. Isten jóval válaszolt a rosszra, kegyelemmel a bűnre. Nem érdemeljük meg ezt a kegyelemmel teli bánásmódot, amint a szeretetet sem lehet kiérdemelni, csak ajándékba kapni. Ezért olyan könnyű hinni megváltásomban, ha hiszek Krisztus szeretetében és válaszolok rá.

3. Fény, mely elűzi a sötétséget. Bensőnkben folyamatos harc dúl a jó - Isten útjai - és a rosszra való csábítás között. Ebből a következő dráma bontakozik ki: vannak, akik kijönnek a fényre, melyet az isteni megtestesülés hozott a világba, vannak azonban, akik a rossz magatartást választják. Isten irántam való hatalmas szeretete abban mutatkozik meg, hogy Jézus a világba jött, szenvedett, meghat és feltámadt. Mindez arra hív, hogy szeretettel válaszoljak az Ő szeretetére.

Beszélgetés Krisztussal: Jézus! Eljöttél közénk, mert szeretsz engem, ÚGY szeretsz engem. Szereteted cselekvésre indít és lelkesít. Bár gyenge és alkalmatlan vagyok, hogy úgy szeressek, mit Te, vágyom rá, hogy válaszoljak szeretetedre. Vágyom arra, hogy úgy szeresselek, ahogy csak tudlak, és törekedjek a körülöttem élőket nagylelkű szeretettel szeretni.

Elhatározás: Mivel Isten ennyire szeret engem, megpróbálok még nagylelkűbben, még hatékonyabban szeretni.