Van testi éhség és szomjúság; az ember belehalhat, ha nincs kenyere, nincs itala. Van örök éh-szomj életre és szeretetre is. -- Jézus mondja: Én élek, tinektek is élnetek kell! Én vagyok az élő Kenyér; ismét: Aki szomjúhozik, jöjjön Hozzám. Ő az élő vizek Forrása. Aki abból iszik, aki Benne hisz és bízik, az tudja: Nem fogok meghalni. Élek!
„Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád:
Adj innom!, te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.” Jn 4,10
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ágoston püspöknek Szent János evangéliumáról szóló fejtegetéseiből
(Tract. 15, 10-12. 16-17: CCL 36, 154-156)
Egy szamariai asszony odament vizet meríteni
Egy asszony odament (Jn 4, 7). Az Egyháznak előképe ő, nem a már megigazultnak, hanem annak, amely majd megigazult lesz. Ezt mutatja ugyanis a beszélgetés. Mit sem sejtve érkezett oda az asszony, ott találta Jézust, aki aztán beszélgetni kezdett vele. Lássuk tehát, mit beszélt vele, miért ment oda ez a szamariai asszony vizet meríteni. A szamaritánusok nem tartoztak a zsidó néphez, származásukat tekintve idegenek voltak. A valóság képéhez hozzátartozik még az is, hogy ez az asszony, aki az Egyházat jelképezi, az idegenek közül jött. Az Egyháznak ugyanis a zsidó néptől idegen pogányság köréből kellett jönnie.
Tehát ennek az asszonynak a szavaiban mi magunkat halljuk meg; ismerjünk rá benne magunkra, és adjunk hálát az Istennek benne önmagunkért. Az asszony ugyanis előkép volt csupán, nem maga a valóságos Egyház. Hiszen az Egyház benne csak előre jelezte a jelkepét, és ilyen lett valóságban is. Hitt ugyanis abban, aki róla ezt az előképet tárta szemünk elé. Tehát odament vizet meríteni. Egyszerűen azért jött, hogy vizet merítsen, ahogyan ezt mind a férfiak, mind a nők egyaránt szokták.
Jézus megszólította: „Adj innom!” Tanítványai ugyanis bementek a városba, hogy élelmet szerezzenek. A szamariai asszony így válaszolt: „Hogyan? Zsidó létedre tőlem, szamariai asszonytól kérsz inni?” A zsidók ugyanis nem érintkeztek a szamariaiakkal (Jn 4, 7-9).
Figyeljétek meg: a zsidók egyáltalán nem használták az idegenek edényeit. Minthogy pedig az asszony vitt magával vízmerítő edényt, azon csodálkozott, hogy egy zsidó férfi inni kért ebből tőle, mert ez nem volt szokásban náluk. Ő azonban, aki inni kért, már az asszonynak a hitére szomjazott.
Végül halld meg: ki az, aki inni kér. Jézus ezt felelte neki: Ha ismernéd Isten ajándékát, s azt, aki ezt mondja neked: „Adj innom”, inkább te kértél volna tőle, s ő élő vizet adott volna neked (Jn 4, 10).
Innivalót kér, de innivalót is ígér. Mintha rászorulna arra, hogy kapjon, pedig annyira bővelkedik, hogy másokat is ki fog elégíteni. Jézus mondta neki: Ha ismernéd Isten ajándékát. Isten ajándéka a Szentlélek. Egyelőre még nem szól teljes nyíltsággal az asszonyhoz, lassanként férkőzik közel a szívéhez. Talán már tanítja is. Van-e kedvesebb, van-e jóságosabb ennél a buzdításnál? Ha ismernéd Isten ajándékát, s azt, aki ezt mondja neked: „Adj innom,” inkább te kértél tőle, s ő élő vizet adna neked.
Ugyan melyik vízből akart adni, ha nem abból, amelyről ezt írták: Tenálad van az élet forrása? (Zsolt 36, 10). Hogyan is szomjaznának azok, akik házad gazdagságától megittasodnak? (Zsolt 35, 9).
A Szentlélek gazdag bőségét ígérte meg tehát, de az asszony ezt még nem fogta fel. Minthogy még nem értette, mit is válaszolt? Az asszony kérte: Uram, adj nekem ilyen vizet, hogy ne szomjazzam többé, s ne kelljen ide járnom meríteni (Jn 4, 15). A szükség kényszerítette, hogy dolgozzék, a fáradtság miatt viszont húzódozott a munkától. Bárcsak hallotta volna már: Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok, én megkönnyítelek titeket! (Mt 11, 28).
Ezeket ugyanis épp azért mondta neki Jézus, hogy többé már el ne fáradjon; de ezt ő még nem értette meg.
VÁLASZOS ÉNEK
V. Jézus fennhangon hirdette: Aki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék; aki hisz bennem, belsejéből az Írás szava szerint élő víz folyói fakadnak. * Ezt a Lélekről mondta, amelyben a benne hívők részesülnek. F. Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé. * Ezt a Lélekről mondta, amelyben a benne hívők részesülnek.
Istenünk, minden irgalom és jóság forrása, te a böjt, az imádság és az irgalmas szeretet gyakorlása által gyógyulást adsz bűneinkre. Nézd jóságosan őszinte bűnbánatunkat, és amikor vétkeinket beismerve meghajlunk előtted, emelj föl minket szüntelen irgalmaddal. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Igeliturgia
Olvasmány: Kiv 17, 3-7 Adj nekünk vizet, hogy ihassunk.
Szentlecke: Róm 5, 1-2.5-8 A nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete.
Evangélium: Jn 4, 5-42 A víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás.
Hívek ImájaPap: Imádkozzunk, testvéreim, mennyei Atyánkhoz, aki Jézus Krisztusban megnyitja számunkra a kegyelem forrását!
1. Add, Urunk, hogy híveid az evangélium élő vizével enyhítsék lelkük szomjúságát, hallgass meg Urunk!
2. Segíts, hogy a nagyböjti szent időben felfedezzük keresztségünk kegyelmi erejét, és megerősödjünk Isten-gyermeki voltunkban, hallgass meg Urunk!
3. Segíts, hogy a nagyböjti szent idő igaz bűnbánatra vezesse népedet, és ezáltal is tanúságot tehessünk szeretetedről, hallgass meg Urunk!
4. Segítsd meg a keresztségre készülőket, egyre jobban megismerjenek és megszeressenek téged, hallgass meg Urunk!
5. Erősítsd meg betegeinket, hogy betegségüket felajánlva tapasztalják meg szeretetedet, hallgass meg Urunk!
Pap: Mennyei Atyánk, Fiadban az élő víz forrását nyitottad meg számunkra. Add, hogy mindig közel legyünk, és sokakat el tudjunk vezetni ehhez a forráshoz. Krisztus, a mi Urunk által.Ámen
Kommentáld!