Egy nemes ember hagyatéka

Egy bizonyos hegyi faluban évszázadokkal ezelőtt egy nemesember azon gondolkodott, hogy milyen örökséget hagyjon a falu lakóinak. Végül eldöntötte, hogy templomot épít hagyatékként.
A templomépítés tervét titokban tartotta egészen a befejezésig. Amikor az emberek összegyűltek, csodálkoztak a templom szépségén és tökéletességén. Sok dicsérő megjegyzés után egy jó megfigyelő megkérdezte:
"De hol vannak a lámpák?

Mese a pacsirtáról és a pisztrángról
(Egy fehér mese)

„Szeretet és hűség ne hagyjon el téged, kösd azokat a nyakadba, írd fel a szíved táblájára! Így találsz kedvességre és jóindulatra Istennél és embereknél.”
(Példabeszédek 3,3-4)


Hol volt, hol nem volt, kerek erdő szélén -ahol a virágos rét a patakhoz fut- egy kis fa hajlékony ágain reggeltől estig dalolt egy pacsirta. Olyan szépen dalolt az a madár, hogy aki csak hallotta; annak megtelt a szíve örömmel, szeretettel, jósággal.

Törött cserépedények .

Kínában egy vízhordozónak volt 2 nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy
végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés,
míg a másik tökéletes volt? s mindig egy teljes adag vizet szállított. A
pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig
volt vízzel. Két teljes évig volt ez így, nap mint nap, a vízhordozó már
csak másfél edény vizet szállított vissza a házba. Természetesen a hibátlan
edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen látta el a feladatát.

Kínában egy vízhordozónak volt 2 nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított.
A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ez
így ment, minden nap- a vízhordozó már csak másfél edény vizet szállított vissza a házba. Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta.