Szentek üzenete
Hofbauer Szent Kelemen (Március 15.)
(Morvaország, Tasswitz, 1751. december 26. - Bécs, 1820. március 15.)

 

Özvegy édesanyja egyedül nevelte. Szűkös anyagi körülményeik nem tették lehetővé, hogy tanulhasson. Elsajátította a pékmesterséget, s így tartotta el magukat és gyűjtött némi pénzt a tanulásra. Huszonegy éves korában elkezdhette tanulmányait. Ám a középiskola évei alatt elfogyott a megtakarított pénz, ezért az egyetemet már el sem kezdhette.

 

 

 

 

Szent Sebestyén vértanú

---

Diokleciánusz császár kedvelt tisztje (a praetoriánusok I. kohorszának centuriója) volt. Keresztény hite miatt a császár egy réten fához köttette, és saját katonáival nyilaztatta. Egy keresztény matróna, Iréne ápolta. Felgyógyulása után szemrehányást tett a császárnak kegyetlensége miatt, ezért az súlyos dorongokkal agyonverette. Holttestét a római szennyvízcsatornába dobták. Lucina nevű matróna - látomása révén - rátalált, és a Via Appián temettette el.

 

 

KARTHAUZI SZENT BRÚNÓ

Október 6.
*Köln, 1030 körül +S. Maria della Torre (Dél-Itália), 1101. október 6.

Brúnó családjáról csak annyit tudunk, hogy az alsó-rajnai tartomány nemességéhez tartozott. A késői hagyomány -- alaptalanul -- a Hartenfaust családból származtatta. Egy testvéréről biztosan tudunk, de ezenkívül a gyermekkorról semmi adatunk nincsen. Egy 12. századi krónika annyit mond, hogy Brúnó alapos műveltségre tett szert a vallásos és a világi irodalomban.

 

 

Szent Zakariás próféta és az igazságos Erzsébet a szent Próféta és Előhírnök szülei voltak. Áron törzséből származtak. Erzsébet szent Anna, az Istenszülő anyjának testvére volt. Mindketten igazak voltak Isten előtt (Lk 1,6). Szenvedésük oka a gyermektelenség volt.  Ami az ószövetségi korban Isten nagy büntetésének számított.

Zakariás egyik templomi szolgálatát töltve, hírt kapott az angyaltól, hogy koros felesége fiút szül neki, aki nagy lesz az Úr előtt (Lk 1,15).

Mai ünnep: Szent Kamill megtérése

A mai imaszándék:
Imádkozzunk a Kamilliánus Rendért!
Kamilliánus Kolostor
Alapítójuk: Lellesi Szent Kamill

 

 

Adventi utunkon szilárd alapot keresve akarunk haladni, Ez a szikla alap Jézus, vele akarunk találkozni, amikor születésének ünnepére készülünk. Damaszkuszi szent János a himnusz költészetben, amikor a korábbi nagy teológusok írásait rendszerezte, irodalmi tevékenységében ezt a szikla alapot mutatta fel kortársainak, és rajtuk keresztül nekünk.

 

JÁNOS keresztény állami hivatalnokcsaládból született Damaszkuszban 650 körül. Filozófusnak tanult, igen eredményesen egy Kozmász nevű szicíliai szerzetestől, akit a család egy kalifa fogságából szabadított ki és fogadott be.

1515-ben született Avilában. 19 éves korában lépett be az ottani Kármelbe. Igazi megtérését 1555-ben élte át, amikor az Üdvözítőt látta megostorozva. Elhatározta, hogy mindig a legtökéletesebbet igyekszik tenni és a szabályokat a leghűségesebben fogja megtartani. Ezen elhatározása vezette, amikor rendjének megreformálásakor a régi szigorúságot igyekezett visszaállítani. Már a szülői háztól is nagy irodalmi műveltséget hozott magával, ezt kamatoztatta vallásos műveinek megírásában klasszikus spanyol nyelven.

Dénes püspököt és hat másik püspököt Fábián pápa küldte Galliába, a mai Franciaországba téríteni. A Decius-féle üldözésben Dénes, Párizs első püspöke és két társa, Rusztikusz és Eleuthériusz vértanúságot szenvedett 250 körül.

Egy későbbi hagyomány szerint Athén első püspöke volt, majd Rómába ment, ezután Szent I. Kelemen pápa Galliába (a mai Franciaországba) küldte, Párizs püspöke volt több évig, híres könyveket írt.

A párizsi vértanúság valószínűleg egy másik Dénes püspökkel kapcsolatos, aki Párizsban dicsőséges vértanúságot szenvedett Rusztikusz áldozópappal, és Eleutériusz diakónussal.

 

 

Szent Ágoston

"Magadnak teremtettél bennünket Istenünk, és nyugtalan a mi szívünk,
amíg meg nem nyugszik Tebenned!"

Az egyház, de a római birodalom életének is igen mozgalmas, sőt sorsdöntő időszaka volt a IV. és az V. század. A római birodalom napjai már meg voltak számlálva. Arcadius és Honorius uralkodása idején a barbárok folytonos támadásai és a belső meghasonlottság egyre a vég felé sodorja Rómát.

Az Egyház viszont erősen fejlődésnek indul, a milánói rendelet (313) nyomán béke uralkodik.